Jó reggelt Feleim!

Újra itt vagyok. Kedvem a régi, minden fasza. Eldöntöttem, hogy ma pozitív dolgokat fogok írni, mert visszaolvassa rájöttem, hogy az előző beszámolóból akár úgy tűnhet, hogy nem érzem jól magam. CÁFOLOM: nagyon jól érzem magam, mind munka előtt, közben, és után is.

Tegnap mikor befejeztem (vagyis ma) a blogot, utána gyorsan lefeküdtem, mert éreztem magamban az erőt, hogy hiányzik. Előtte belőttem a telefon ébresztőjét, kalkulálva a reggeli cigikkel (szálanként 4-4,5 perc), reggeli, öltözködés. Miközben alszom, hallom a csörgést. Atyaég, már kelni kell? - villant át az agyamon, és aludtam tovább, mert rohadt fáradt voltam. kb 5 perc óra múlva megint csörög valami... gondoltam ha lúd, legyen kövér, mostmár mindegy alszom tovább, de ahogy a telefonhoz nyúltam, láttam hogy ez nem ébresztő, hanem hívás volt Mo-ról. Egyik ügyfél szeretett volna valamit kérdezni, nem sejtve hogy nem tartózkodom kis hazánkban, és a másik is hívás volt, Ő pedig az adminisztrációs kollegina a kontakt cégtől. Nagy megnyugvásomban visszaaludtam, és a rendes ébresztőre keltem fel 6 körül. Akkor megnéztem reggel a telefonom, a 2 hívás 2:05 am, és 2:10 am időpontban volt.. szóval visszagondolva nem meglepetés, hogy kivoltam mint a kutya, mikor kattogott a telefonom.

Reggel felkeltem, szokásos néhány szál cigi gyorsan eldurrantása után rohantam reggelizni. A kaja igazán raj, mintha Mo-on lennék. Bundáskenyér, rántotta, banán, 100%os almalé, (magadnak teríts asztalkát típusú).. szóval minden amire szükségem lehet 5 óra alvás után. Mielőtt lementem volna, rájöttem, hogy rosszul osztottam be az időmet (ezért rohantam reggelizni, nem pedig csak lementem), mivel nem kalkuláltam azzal, hogy a csini ingemet talán ki kellene vasalni. Nálam a vasalás kulcskérdés, emiatt (vagy mert béna vagyok, mindenki döntsön belátása szerint) újabb bug a mátrixban (bár "Déjà vu" érzésem nem volt). A zabálást gyorsra fogtam, valahol be kellett hozni a vasalással elvesztegetett időt, így sikerült 7:44-re befejeznem mindent. 7:45-re volt megbeszélve a találkozó Gáborral, akit már korábban említettem. Szóval BUG FIXED IN THE MATRIX :)))

Beértünk, megnéztem a facebookot, a leveleim, és nagy örömmel láttam, hogy sokan reagáltak. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a blogot... külön köszönet aki reagált is rá, jó volt látni, nem magamnak gépeltem be azt a rengeteg szót.

Leveleim között egy nagyon fontosat találtam, az alábbi tartalommal:

"Cc: Elveszett Poggyász Kereső Iroda

Subject: RE: Luggage tag

AZ UTAS POGGYÁSZÁT A MAI NAPON KELL HOGY MEGKAPJA, MERT MÁR MEGÉRKEZETT A CÉLÁLLOMÁSRA.

ÜDVÖZLETTEL:

 Xné, Y Z

Lost&Found Supervisor"

Most őszintén, kell ennél jobb hír? :) Végre valami történt. Szóval pazarul indul a reggelem, sok reakció, együttérző levelek, kommentek, likeolások ezerrel...:)

A mai workshop még jobb volt mint az előző napi, értelmes hozzászólásokkal vettem részt a beszélgetésekben, és a hangulatom is sokkal jobb volt, hogy nem a Zimbabwe pólóban lapulok, hanem egy GAP ingben feszítek, ez azért nem semmi - ami meg már valami ugye? :)...(elfelejtettem az előbb, hogy reggel mindenki azzal kezdte, hogy örülnek, hogy meglett a csomagom... a kis naívak :))) Majd felvilágosítottam Őket, hogy ez saját termés, nem hozott anyag, amit most látnak rajtam)

Munka után ebéd, a helyi kantinban jobbnál jobb kaják, de végülis olyat választottam, amiben biztos voltam. Szendvicsbárban kértem szendvicset... mily meglepő ugye? Az érdekessége az egésznek, hogy - egy kicsit a gasztronóm élvezőket is bevonjam az egyszerű szendvicsbizniszbe - Te mondod meg mit kérsz bele. Ki kellett választanom a kenyeret, szigorúan fehér lett, de az is barnább, mint otthon a rozskenyér, meglepetésemre kérdezett valamit a szendvicses néni, amire rávágtam, hogy persze, így került idegen anyag is a szendóba, azaz saláta (amit aki ismer, tudja, hogy még a mekiben is kihajigálom az ételből).  Plus kis ez kis az, uborka meg... hmm már nem is tudom micsoda okosságok... jah, mustár az tuti volt benne... és a tetejére meg egy adag tonhal kencefice... pástétom. Kérdezte, akarok e hozzá burgonyacsipszet, hát persze... majd még egy fél literes vagy x OZ-s űrtartalmű 100 %os meggylevet kértem. Őszintén mondom, régen ettem ilyen finomat. Pénztárnál Lynda a szokásos kérdését intézte hozzám (na nem azért mert 1 nap alatt megismert, hanem mert mindenknek ezt mondja): "How are you doing sweetie?" Ő is fekete, nagyon kedves, 50-es körüli nő lehet, közepesen nagy karika arany fülbevalóval....

***Most épp 10:22 pm az idő.... *!!! (majd kiderül később miért jegyeztem ezt meg)***

Ebéd után vissza a munkához. Folytatódott a megbeszélés, érdekes témák merültek fel, teljesen jó hangulatban telt. Csak hogy el tudjátok képzelni, azt tudom mondani, hogy nem az a szokványos business meeting, hanem mennek a poénok, egy fejlesztési fázis előtti átbeszélés igazából, magyarul a tervezési fázis lezárásának előkészítése.

6 előtt néhány perccel vége is lett a napnak, mindenki boldogan szállt be Gábor bérelt kocsijába, majd hazafelé kitaláltuk, hogy együtt vacsorázunk. A hotel parkolójában megálltunk, rákérdeztem a biztosnak vett csomagomra. Mit hoz a sors, nincs csomagom :))))))))))))))))))

Tök mindegy, nem vágott hanyatt a helyzet, ismerős a szitu, tiszta  GAP alsóm a fiókban vár, inget meg majd beszerzek kaja után, meg mostmár egy nadrágot is illene. (Reggel ugyanis kedves főnököm utalt túlélőpénzt, külön köszönet Neki) A CheeseCakeFactory felé vettük az irányt, Fish&Chips-t kértem (és kaptam is), felét se bírtam megenni. Itt kiderült, hogy az amerikaiak nem nagyon pazarolnak a kajával, tehát az a ciki, hogyha valamit meghagysz és nem viszed haza. Érdekes, mert otthon egyből suttyónak néznének, de itt ez máshogy van. Így becsomagolták nekem (plusz Mateus egyik szendvicsét is) és hazahoztam. Most ott figyel a hűtőben. Persze már most tudom, hogy az az étel a kukában fog kikötni, de nem akartam leégetni Magyarországot azzal, hogy pazarol, ezért hoztam el.. mindjárt készítek is róla képet, míg még friss a hűtőben.

Jól elment az idő, sokat beszélgettünk, nevettünk, poénkodtuk,  - a megszokott ötösfogat (Rodrigo, Mateus, Renato, Gábor és én). Többiek söröztek, és lerántottam egy liter ice teát a hal mellé, nehogy folyadék nélkül maradjon szegény.

Vacsinak vége, visszajöttünk a hotelhez (itt parkolt le Gábor, majd gyalog mentünk a CheeseCakeFactory-be). Összeszedtem a kis utazós pici hátizsákomat, és elindultam a szokásos esti beszerzőkörútra :) Persze már nem mentem be a Gucciba, meg D und G helyekre (akkor még naív voltam ebben a témában), egyből a GAP felé vettem az irányt. Ekkor már 8:50 pm volt, sietnem kellett, hogy tutira be tudjak szerezni magamnak holnapra valami öltözéket. Persze benéztem az ajtót, és egy másikon mentem be, el is tévedtem rendesen, de 9 előtt 2 perccel megpillantottam a GAP KIDS feliratot, onnan tudtam jó helyen járok. (Ne értsetek félre, nem a KIDS-ben vásárolok, csak egymás mellett van 3 GAP üzlet, korosztály szerinti kínálattal, és ez a legelső.. de én az GAP aggastány-ba mentem természetesem. Az eltévedés - gyors gyaloglás következményeként Tamás szavaival élve "vert a víz mint tavasszal a hóembert". Mindegy, sikeresen kiválasztottam egy nadrágot, persze a méretben nem volt sikeres a választásom, ezért megkértem egy gyönyörű kisasszonyt, segítsen nekem, melyet készségesen meg is tett. Gyorsan kiválasztottam álmaim nadrágját, majd kértem ehhez ajánljon egy inget is és jeleztem, hogy még zoknira is szükségem lenne. Ami érdekesség ebben a vásárlásban, hogy a kisasszony kérdezte, milyen ingre van szükségem, mire mondtam, nézze meg a nyakamnál a méret-jelzést, tegnap itt vettem ezt is... megnézte, és mondta, hogy máskor az árcédulát, ilyesmit nem árt leszedni a ruháról, ha már megvettem (FB-n fotó, hogy nem hazudok  :)))) szóval bennemaradt, nem is szúrta érdekes módon egész nap a hátam... Lezavartuk az egész ing nadrág, zokni dolgot percek alatt, mindenem megvan holnapra. Nagy örömmel távoztam, hazabaktattam 2 gyors cigi kíséretében, a víz persze megint elárasztott, fotóval FB-on igazolom is, ha befejeztem a Day #3-at. (nincs már sok hátra, ígérem) :)

Hazajöttem, előkészültem a blogírásra, azaz készítettem néhány fotót, amivel az egyes történéseket igazolni tudom, majd elkezdtem gépelni, és eddig jutottam. Normál esetben itt lenne vége a blognak, ha a ***-gal jelzett időpontban nem vennék észre valami furcsát az asztali telefonomon. Mégpedig azt, hogy villog valami, ami eddig nem villogott. Megnéztem mi az.... üzenetem van... használati utasítás tanulmányozása után megfejtettem, hogy a *66-tal tudom lehallgatni az üzenetem. Sebtiben tárcsázok, a recepció hagyott üzenetet (9:12 pm), hogy hívták a hotelt, hogy megvan a csomagom, és útban van... Na ezt vettem észre a ***-gal jelzett időben... Amikor hívtak, kb akkor fizettem a GAP-ben... na de most meg is nézem a blokkon, ha összevágnak az időpontok, az érdekes lesz :))) pill.. mindjárt jövök, megyek a blokkért!!!! 9:17:58 PM... nem is sokat tévedtem... Szóval most befejezem a blogot, és megnézem, mi a helyzet a ruháimmal. Visszatérve pedig összeválogatom a bizonyítékokat, és mennek fel a képek a FB-ra.

Képeket itt találtok, KLIKK!!!

Kellemes napot Nektek.

MR. Laszlo Gyorkos,

akinek annyi ruhája van valószínüleg, hogy nem fogja bírni hazavinni...főleg anélkül nem, hogy ne lenne túlsúlyos a csomagja, feltéve, hogy tényleg megvan a csomagom és minden benne is van amit feladtam Ferihegy 2A-n.