Lacosz in the USA

 Halihóóó,

Hol is kezdjem... kimaradt 2 nap, már azt sem tudom mi volt... Na mindegy, akkor nagyvonalakban, aztán hátha megindul az élményfolyam. A kevés alvás megteszi hatását, főleg ha gyatra memóriával párosul, ezért is döntöttem anno úgy, hogy digitális pennát ragadok az élmények konzerválására. Saját magam is bekavartam azzat hogy day #.. mert ok hogy X, de ki tudja az milyen nap volt....(perszemire leírtam, rájöttem, hogy a post-dátum azért valamit jelent...:))) ) Oh, rájöttem. Utoljára a pókerről írtam, az meg csak kedden lehetett.. na megvan a fonál...

Szerda reggel 5:30-at írunk... NAGYON kómás voltam, de nincs mese, ébredni kell!!! 7-re be kellett menni egy korai meetingre. Kicsivel tovább tartott mint 1 óra, utána indult a nap igazából. Mondanom sem kell, hogy a reggeli aznap kimaradt, így 11 óra körül már kopogott a szemem rendesen (mind a kettő). Gyors ebéd, már nem tudom mi volt, majd 4 körül lepattantunk. Mostmár elárulhatom azt, amit Day #17-nél titkoltam:

Golfozni készültünk. Mint előző nap megtudtam, nem lehet csak úgy bemenni, megfelelő öltözék kell, gallér nélkül pl nem engednek be... Hogy miért jó izzadni galléros cuccban, nem tudom, de ezek szerint a burzsoá így határozott anno. Igazából csak gyakorlópályán voltam, nem játszottam lyukra :) A gyakorlópálya (majd a képeken láthatjátok) olyan, mint az ökrök az itatónál, szépen egymás mellett sorakoznak, és mindenki próbál minél messzebb ütni illetve irányítani a golyót. Nekem a legfontosabb volt, hogy eltaláljam, gondolom ezt eml0tenem sem kellett volna. 20 év alatt akár jó golfos is válhatna belőlem, de nem tervezem Tiger Woods életét élni... inkább 3 óra jetskizés, mint 1000 golfóra... Abban van az adrenalin, ez inkább csak 'pöcsáztatás medencében', nem magamfajta adrenalinfüggőnek való, de mindenesetre élvezetes. Annyiféle ütő van, ha egyáltalán így hívják őket. Nem tudom, hogy félreértettem e, mikor az ütőkről regélt az egyik kolléga, de mintha szendvics lenne a neve... de ez csak kitérő, lehet jól égetem magam... whatever. Ha eltaláltam a labdát, akkor csak annyi érdekelt, hogy milyen messzire megy, hogy hová az tök mindegy volt.. Mivel csak trainingpályán voltunk, így golfos kis elektromos kocsit csak kívülről láttam....... no azért képet persze nem voltam rest készíteni :) Kaptam pre-szülinapi ajándékként egy csodás kis golflabdát, remélem a vámnál nem tulajdonítják el mindjárt. Kb ennyi volt a golf, majd képeket is felteszek, de most nem nagyon van időm...

Már becsekkoltam a reptéren, elcsíptem a business váróban egy WIFI-t, így most elvagyok az utolsó élmények felidézésével... Meleg kaja a váróban, mindenféle italféleség... jajj de nagyon jól lennék, ha szeretném a whiskyket, meg mindenféle jó piát.. de így csak egy dobozos fanta jutott nekem... na majd erre visszatérek, de most haladjunk sorjában...

tehát a golfnál tartottam... ok, meg minden, de ennyi... szép a környék, nyugis, csendes az egész...that's all. Utána elmentünk a Champsbe, ettünk egy kis Sampler Plattert, volt azon minden, csak étvágyam nem nagyon volt. Az ájszteja cukormentes.. képzelhetitek milyen az íze, mikor a jéghideg, jégdarabokkal teli teát megspékelem egy kis cukorral... érdekes volt... nem is fogyott el... aztán egy long island icetea (vagy én csak a paraszt verziót ismerem, vagy nálunk van benne Cola is, ezt majd áruljátok el lécci), melynek színe olyan volt, mint az ökörhugy, íze is valami hasonló lehetett, de azért nem vagyok benne biztos, mert utóbbit még nem kóstoltam :) Lényeg, az sem fogyott el... rápróbáztam egy erdei gyümölcsös limonádéra is,, ízre megfelelt volna, csak addigra már nem voltam szomjas a sok próbálgatástól. Hazamentem, osztottam szoroztam, hogy kibírom-e hazáig mosás nélkül... és épp... még egy pár zoknim maradt is...

Utána hazavitt a kolléga. Ekkor már elég késő volt, de nem annyira, hogy nem menjek le a medencébe úszni egy kicsit.. kb 9 lehetett. Jól elvoltam, teljesen olyan érzésem volt, mintha azt a medencét nekem készítették volna oda, senki sem volt rajtam kívül. Élveztem egy kicsit a vizet, majd mentem lefeküdni. Ekkor csúsztam meg igazából a bloggal, mert a korai ébredés és a golfozás tűző napon olyan párost alkotott, ami nem engedte utána az élményeket a felszínre törni, de gondoltam sebaj, majd másnap bepótolom. (Ha jól számolok, akkor most szerda esténél járunk.)

Csütörtök (Day #18):

Normál ébredés, sokáig alvás, nem reggelizés, Taxi Sunnyval, munka, ebéd, majd munka és végül haza. Rájöttem, nincs mese, nincs caplatás semerre, irány pakolás... ELkezdtem mindent összehajtogatni, szortírozni, majd elkezdtem agyalni mit hagyjak Houstonnak, mert ha nem hagyok itt semmit tuti nem engednek fel a repülőre. Így is tettem... megváltam egy nadrágtól (70-es évek korabeli), egy torolközőtől, egy ingtől, egy rövidgatyától, majd cipő-box, tusfürdő, és végül legnagyobb fájdalmamra egy konyhakendőtől. Aki ismer tudja, hogy ez nálam létszükséglet... szóval szomorú vagyok egy kicsit, de meg kellett tennem a magasabb jó érdekében (azaz hogy hazajussak anélkül, hogy megfejnének vagy 100-200 dolcsival.)  Időrendben nem jól mondom, de már nicns kedvem beszúrni korábbra... miután hazaérkeztem a munkából, lementem egyből a medencétől búcsút venni egy kis pancsolás keretében.. Ekkor nem voltam egyedül. Egy fószer csalinkázott a vízben, ment össze-vissza mint a Chemotoxos légy, majd mikor kiszállt akkor lettem figyelmes arra, hogy kiköpött Azamat Bagatov, de komolyan. Hatalmas volt. Megkérdeztem mit csinál, azt mondta csak sétál, neki a víz ellenállása elég hogy gyúrjon... Na csak ennyi volt a visszacsatolás.. Szóval bepakoltam mindent, lefeküdtem aludni... 6 körül keltem, (meg közben hajnalban vagy 2x), hogy elmenjek a csapatnak a csecsebecséket beszerezni... (némi sikeres anyagi támogatás zsírozása után).

Ha leírnám mit kapnak a népek, nem lenne meglepi, úgyhogy ebből nem esztek blogosok :))

Ma munka 3-ig, persze a szokásos taxi, ebéd ilyesmi megvolt (észrevettétek, hogy cigit nem említettem mostanában???? :))) Nem azért mert leszoktam volna, - pedig jó lenne - hanem mert rámszólt a kedves olvasók egyike, hogy a cigis részeket nem kellene feltétlenül beleírni.. gondoljátok oda, hogy kb amikor volt 5 percem, mindig elrántottam egyet :)))) És többen is jelezték, hogy olyan nincs, hogy nem történt semmi, tehát azzal sem kezdhetem, hogy ma nem volt semmi :)))) micsoda szabályozott világ ez!!! :)))

15:00-ra Sunny már várt a taxival, jól eldumálgattunk útközben, elég nagy forgalom volt, de kb 50 perc alatt így is ideértünk a Bush Intercontinental Airportra. A nagy poggyásszal kezdtem, feladtam sikeresen.. pedig olyan stratégiával pakoltam be, hogy öröm lett volna videózni... fontossági sorrendben, legfelül a legszükségtelenebb cuccok, aztán "nélkülözhetőségi index" alapján csökkenő sorrendben a többi.. így ha azt mondják: "OVERWEIGHT", azonnal nyitom ki, és ami a kezembe esik, megy a kukába, amíg nem érem el a megfelelő súlyt... de ezek szerint jól szortíroztam szelektáltam előző este, ugyanis kérdés nélkül elfogadták, legalábbis nem szóltak semmit, és ha jól láttam, 24,4 volt a tömeg...

Mogyizás nem volt, de cipőt le kellett venni, 2szer átvizsgálták az ajándékos poggyászom...(AKKOR SEM ÁRULOM EL MI VAN BENNE NEM ÉRTITEK?!), majd továbbengedtek.... Jah, meg a késő poggyász miatt megkérdeztem mi a teendő, hogy egy kis fájdalomdíjjal kiengeszteljenek, egy nő mondta, várjak egy kicsi... hát nem kicsit vártam, de visszatért egy 75 dolláros csekkel. Ez mind szép és jó, csak senki nem tudta megmondani, hol tudom azt a csekket beváltani, mindegy, majd van egy 75 dollár értékű fecnim.. meg majd otthon utánanézek, hátha HUF-ra lehet konvertálni.

Várom már a becsekkolást, elvileg 20 perc múlva kezdődik, és 75 perc múlva indul is a gép... Addig kivárok itt... képet egyet kettőt készítettem... mivel sok mondanivalóm nincs már, így még lehet a golfos képeket is felteszem, meg ami azóta készült.

Itt a vége fuss el véle. Nem ígérem, hogy még lesz plusz blog bejegyzés az utazással kapcsolatban.. ha nem lesz valami extra történés az úton, akkor köszönöm mindenkinek a figyelmet, a folymatos aggódást az elmúlt szűk 3 hétben, remélem élveztétek a sztorikat, amelyek mind valós eseményen alapulnak, színezés nélkül!!!

Ha mégis lenne extra történés az úton, akkor sem biztos, hogy megírom, mert nem biztos, hogy egy darabban érek földet, de megígérem Nektek, tuti földet érek, vagy így vagy úgy! :)

Holnap elvileg du 3:30kor érkezem, barátaim jönnek elém, mi gond lehet?!

Pusszantás mindenkinek,

Mr. Laszlo Gyorkos (aki fél, hogy a business lounge-ban elfogyasztott ez meg az után szó szerint fosni fog a gépen).... betyár világot élünk:)))

 Képek itt.... ha lesznek... ha nem akkor a régieket fogjátok itt látni!!!

Good morning Hungary,

Ébredés után leslattyogtam a reggeliző helyre. Sok időm nem volt a kajálásra, ugyanis inkább picit tovább aludtam, de egy gofri így is belefért. Nem akarom ismételni magam, de a gofri királyságos :) Amit viszont "megmosolyogtam" az az a felfedezés volt, hogy a kész gofri milyen formájú.. eddig észre sem vettem, pedig vasárnap nem egyet készítettem. TEXAS alakú a gofri Texasban.. hihetetlen ugye? Miután elkészült, azonnal befedtem az egészet porcukorral, mivel ez a sok pufi amerikai cukor nélkül iszik eszik, de inkább iszik. A Regular tea az (mint utóbb kiderült), amit cukor nélkük készítenek... Akkor miért isszák kérdem én? Mindegy. Befaltam a cukros gofrit, majd tipli ki mert negyek kilenc körül járt az idő, gondoltam Sunny már epekedve vár... lófaszt! Cseszett jönni, mert valami dugóba keveredett, de rendes volt, küldött egy etióp kollégát értem :). Fennakadás egy szál se. Míg a taxira vártam, egy néges 6-7 éves kisfiút meg apróbb 3 éves körüli tesóját sasoltam. Édesek voltak, főleg ahogy a fiú vigyázott a hugira. Fotót nem mertem készíteni, mivel anyuka így is árgus szemekkel nézett, hogy mit "méregetem" őket, mint valami pedofil...(Anyuka 3szor betakart volna saját testével :) )

Beértem az irodába, meeting meeting hátán, alig volt időm egy egy cigire kipattanni, de nem volt gond, élvezetes volt az egész nap. Délután kérdeztem Ram-ot, hogy jön-e a pokerre. Mondta, hogy ne halmozzuk az élvezeteket, elvis a Hootersbe... JUHÉÉÉÉÉÉ megvan a pipa végre... Megérkeztünk, rendesen izgultam, még szerintem lámpalázas is voltam, jobban mint a NASA központban :) Kevesen voltak, nem volt valami nagy szám maga a feeling, de OTT VOLTAM. Életemben először láttam banánfát, majd a bejáratnál dudákat, nem is akármilyet. A kedvencemmel nemsikerült fotót készíteni (mikor feloldódtam, hogy mostmár fotózás következik, nem láttam sehol), de a többi csajjal sikeresen lefotóztattam magam... Nagy megkönnyebbülés volt, hogy ezen is túlvagyok :) By the way, csirkeszárnyat rendeltünk, de túl olajos volt, így ketten nem ettük meg a rendelt 10 db-ot, viszont mint megtudtam, a sörük nagyon finom...(nem saját tapasztalat, nekem elég volt életem 2 üveg söre álgólyaként gólyatáborban)... Nem volt cukrozott ice teájuk... minusz pont... De összesen akkor is 10 pontot adok a lárványra :))

Utána elmentem utolsó megmérettetésemre nagy mellénnyel, hogy na majd nyerek tuti, nem kockáztatok, csak ügyesen játszom... (szóval mostmár a Concert pubban vagyok, akinek nem esett volna le).. elkezdődött a játék, a "régi barátok" üdvözöltek, ami jól esett, hogy még mindig nem felejtették el... Elkezdődött a játék, a kedvenc dealercsajom osztott (mint megtudtam 4 éves kislánya van), előttem ült az a pasi, aki állandóan az iphoneját hallgatja aki keze által a múltkor kiestem flush vs straight flush ellen... most elkaptam, nem is maradt sokáig utána, csak annyit mondott, "REVENGE, YOU DESERVED IT" :)))

Jól haladtam, egy két király potot bezsebeltem... jött a szünet... ekkor nagyon jól álltam, főleg, hogy eddigi alkalmakkor sohasem jutottam el a szünetig azt hiszem... bejutottam a final table-re, ez is valami nem?. Mondanom sem kell, hogy hamarabb kiestem mint gondoltam, alul felül nyitott sorra nem jött be a tervem. Utána még maradtam egy fél órát, majd taxival (egy etióp) hazahozott. Zuhany, blog, aztán lassan szunya, mert reggel 6kor kell kelnem, 7től egy fontosnak tűnő meeting lesz. De legalább nem dolgozunk estig, korábban elmegyünk csoportosan valahová.... de azt nem árulom most el hová, legyen meglepi... Rájöttem, eddig mindig elárultam előre a terveket, aztán tiszta ciki, ha nem válnak valóra.. Ez alkalommal NEM!!!

El is köszönök, mert éjfél múlt, holnap (ma) eléggé kileszek, de a Hooterst meg kellett írnom, annak ellenére, hogy semmi extráról nem tudok beszámolni...(megjegyzem, extra azért volt... egyik-másik pincércsaj dekoltázsa nem mondható átlagosnak :))

Üdv mindenkinek,

Mr. Laszlo Gyorkos (aki bejutott este a Final table-re)

U.I.: Képek HERE!!!

Jó reggelt,

Előljáróban nagy terveimnek lustaságom vetett véget hétvégén. Ugye aki követte eddig a blogot, az tudja, hogy pénteken úgy leeresztettem, majd gyorsan elaludtam, hogy szombaton hajnali 3kor már  az ágyban kattogtam, mivel nem volt jobb dolgom, megírtam az aktuális blogot. Miután sikeresen befejeztem hajnali ténykedéseim, újra elkapott az álommanó, és valamikor 11 körül ébredtem fel. Elég nyomi voltam, picit túlaludtam magam.

Kezdésképp csobbantam egyet a lenti medencében, olvastam néhány oldalt a McMaffia könyvből, sütkéreztem, majd mikor már nem bírtam éhségemmel mit kezdeni, elmentem a Chilis-be. A szokásos oldalast rendeltem, a csini-fekete pincér kisasszony már megismert, kb kérdés nélkül hozta a mangó ízesítésű ice teámat. Kis különbség, amiről eddig nem ejtettem szót, hogy itt van mondjuk 2 dolláros ára az üdítőnek, de mire kiiszod, már hozzák is a másikat. Felár nélkül... Ez nekem nagyon jól is jön, mert ha pl Magyarországon elmegyek egy étterembe, nem az étvágyam hanem a szomjam dönt anyagi romlásba. Mire a kaját kihozzák, már legalább egyszer utánrendelek, és mint mindenki számára világos, egy normál étterem a piákon-üdítőkön keres a legtöbbet. Na ez itt nem így van szerencsére. 3 x fél litert lehajtok kaja előtt-közben-után, majd kérem a számlát, és megkérdezik, hogy akarok-e egy togo verziót... Először az országra gondoltam Elefántcsontpart mellett, aztán mivel ennek nem volt értelme, így egy ismeretlen, étlapon nem szereplő desszertre gondoltam, így mondtam, hogy köszi de nem. Én marha... Szombaton máshogy volt... nem azért mert megértettem, hanem mert láttam valakit kifelé slisszolni az étteremből egy bazi nagy kannával, amin volt a következő felirat: To Go... ekkor esett le, hogy nem lerántani akartak valami desszert árával, hanem egyszerűen "csomagolni" akartak a hosszú útra nekem egy kis folyadékot... Szóval most lecsaptam a lehetőségre, és kértem. Fel is tettem a szokásos helyre egy képet a "köcsögről". Mondanom sem kell, hogy úgy tele lettem, hogy a nap maradék részében minden tervem fuccsba ment, bár akkor még nem adtam fel, hogy este pipálok a Hootersben... de még este is annyira fullon voltam, hogy fel kellett adnom terveim a nap maradék részére is, és csak a medence mellett pihegtem.

Délután még elmentem a Galleriába, mert Tomi - Pótfater barátom megbízott Iphone 4-eshez HDMI kábel beszerzésével. Mivel tudtam, hogy van Apple store ott, gondoltam megsasolom, mit adnak ingyen, és kifürkészem a kábeleket. Jó magyarhoz hűen végignyomkodtam, vagyis érintgettem minden apple terméket, Iphone 4, IPAD, IPOD, minden ami csak létezik, de HDMI kábel nem volt.. mint kiderült nem is létezik hozzá. Az IPAD nem egy rossz cucc, de azért nem fogott meg... Olyan mintha a laptopot csak 90 fokban nyithatnád ki, aztán pócolni kellene az alját hogy a megfelelő szöget beállítsd és rendesen lásd a képernyőt. Szóval az elgondolás jó, de a megvalósítás nem 100-as azt hiszem. De aranyos kis jószág, szó se róla, csajozni a vonaton biztos jól lehet vele :)))) Majd ha gyakrabban járok haza, lehet ráveszem magam egy ilyenre :)))) De az évi 1-2 hazautazással azt hiszem nem hozná vissza a befektetést :)))

 Vasárnap hajnali fél 1 körül megérkezett Gábor, aki New Yorkből tért vissza, és du indult haza végleg a 3ésfél hónapos kiküldetése után, Magyarországra. Nálam aludt, mégiscsak hülyeség lett volna emiatt egy hotelszobát kivenni. Beszélgettünk érkezése után egy keveset, majd szunya... előtte még megbeszéltük, hogy lemegyünk reggelizni, ha törik ha szakad... 8-ra beszéltük meg az ébresztőt, (én 3 körül aludtam el)... annyi erőm volt, hogy lemenjek megnézni, meddig lehet reggelizni, és már húztam is vissza begyógyult szemeimmel az ágyamba. Nemsokkal 9 után sikerült véglegesen felkelni. Reggeli.... hát igen, minden nap egy felfedezés... 2 hét után rájöttem, hogy lehet gofrit enni, amit magadnak sütsz meg....(aki nem tudná, imádom a gofrit)... na mindegy, jobb később, mint soha... Annyira ráizgultam a gofrira (miután már jól bezabáltam rántottából), hogy betermeltem még 2 vagy 3 hatalmas  gofrit, amelyből az első nem annyira sikerült magyarul elég nyers lett... Mondanom sem kell, hogy a tele gyomromra, meg 2-3 gofrira nem kívántam mást, csak vagy 2-3 cigit, amit el is durrantottam sebtiben a medence melletti kis dohányzós szekcióban. Visszajöttünk a lakosztályba, majd Gábor elkezdte  a rengeteg (töménytelen) cuccát 23 kilós csomagokra szegmentálni, mérleg nélkül... (na kíváncsi is vagyok, hogy sikerült Neki hazajutnia)... miután minden elvileg sikerült, és minden tele volt, benézett a hűtőbe, hogy a reptérre indulás előtt igyon még valamit, amikor megpillantotta az előző este odatett kb 10 kilónyi csokit... PARA MI? :) Valahogy lelegyömöszölte a táskákba, jött a taxi, és elrepült...Ép persze a kiadós reggeli után megint eldöntöttem, hogy ma sem leszek éhes, Hootersnek lőttek hétvégén. Bele is nyugodtam... napoztam, olvasgattam, cigiztem, sorozatokat néztem, elvoltam. Este 6 után nemsokkal annyira tele voltam még mindig hogy elnyomott az álom.. szerencsére előre éreztem ezt, nem is volt ellenemre egy kis szunya, így beállítottam az órát este 8ra - gondoltam felkelek, aztán kiderül, mennyire vagyok éhes... tudjátok, a remény hal meg utoljára :) Nem voltam valami éhes, de tudtam, reggelre nagyon az leszek, ha a reggelivel akarom kihúzni egész vasárnap, így átpattantam a Galleriaba megint, a szokásos helyre (Chilis), a szokásos kajára és mostmár a kötelező ToGo-ra :) Végem volt mint a botnak, miután a 3X fél liter szokásos mangó ice tea landolt bennem az oldalassal, főleg hogy még deszit is rendeltem utána... nem is bírtam megenni, már az oldalas betette a kaput rendesen.

Este elaludni alig bírtam, mert tele is voltam, meg azt éreztem meggyulladok.. A szoba hőmérsékletét csekkolva (72 fahrenheit = 22 celsius) rájöttem,  nem változott semmi, csak a sok napozás kicsit megégetett és most az fűt, de kegyetlenül. Néhány univerzumos dokumentumfilm álomba ringatott, majd jött a hétfő reggel. Reggeli, taxi, beérkezés... Szerencsére épp valaki szabadságon volt, így nem kellett sokáig helyet keresnem magamnak, egyből akadt egy.  Elkezdődött végre a fejlesztés. Kisebb komplikációk léptek fel, de a végén tényleg elkezdődött :) Ebéd grillezett csirkemell  burger, sajttal baconnel, majd folytatódott a munka. Néha kaptam egy egy levelet, amire próbáltam válaszolni, de azért így nem az igazi. Elolvassa az ember, aztán kattog napokig...:)) Na de ez nem gond, mert a fejlesztés ezen szakasza nem valami érdekes, kezdeti dolgok létrehozása. Szóval kedves levélíró, ne hagyd abba :)))))

Reggel sütött a nap, aztán borult, dörgött nagyokat, de egy csepp könnyet sem láttam a felhők szeméból a földre csapódni... maradt a fülledt meleg. (nem zavaró benn, csak ha kimentem cigizni, akkor volt kellemetlen)

5:00-ra rendeltem egy taxit online...(azt hittem kirívó leszek, hogy pontban 5kor lelépek, de az iroda 90 %a már üres volt, mire eljött az 5 óra). Eddig mindenki ideadta a névjegykártyáját, kivéve egy, a néger pufi fater, aki azt mondta kínai. Sajnáltam, mert Vele tényleg jól eltelt az út a múltkor... erre nagy meglepetésemre mikor beültem a taxiba, rájöttem, hogy Ő az... ( a múltkor nem ezzel a kocsival volt). Most is jól eldumáltunk, megkérdezte hol vannak a brazilok... ezek szerint Ő is emlékezett valamire, ha nem is éppen Hungaryra :))) Megkaptam a számát, lezsíroztam útközben, hogy mostantől reggel meg este Ő hoz-visz, neki is jó, nekem is jó... tuti business. (zárójelesen megjegyzem, hogy a reggeli taxis fószer azt mondta, hogy ha ha kártyával fizetek, akkor plusz 10 % borravalót KELL adnom, mert neki a kártyás fizetés miatt levesznek a pénzéből...hozzáteszem, 16,5 dolcsira 18-at fizettem, szóval nem voltam messze a 10 %tól, de 19-et nem érdemelt.. A másik, hogy valakitől hallottam, hogy 3%-ot vesznek le kártyás fizetéskor (nem hivatalos adat) szóval kussolhat).. Na a lényeg, hogy Sunny hoz visz ezentúl, és a reptérre is Vele fogok menni, ha minden jól alakul, és gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk. Most még korai lenne megkérnem, de nem megyek haza anélkül, hogy nem lenne egy közös képem Vele...:) Beszélgetéstéma: csajok, pénz, munka... Azt mondta, hogy nem látott még kék szemet életében... vagy a kiejtésem volt rossz, és rózsaszínt értett, de én kékről beszéltem mindenesetre, és arra mondta, hogy na olyat még nem látott...

Kb ennyi volt a szombat vasárnap hétfő... Hétfő lévén mehetnék pokerezni, de ma fáradt vagyok ahhoz is, holnap viszont megyek Ram-mal, szóval meglesz a nagy búcsúzkodás ott is :) A Hooterst még kipipálom mindenképp, szerintem szerdán vagy csütörtökön, aztán irány haza, készítek egy hatalmas rántottát a KONYHÁMBAN :))))

(Csak egy kis érdekesség: Gábor és kedves felesége New Yorkban voltak. Tervezték, hogy elmennek a Szabadság szoborhoz... sorbanállás szimulátor 2010, szokásos.. több felvonásos sztori, majd mikor kérték a jegyet, hogy a korona részbe is fel szeretnének menni, mondták, hogy oda már nincs jegy most. Mondták nem gond, mert úgyis csak holnap akarnak menni, ma csak a jegyet veszik meg, mire a válasz az volt, hogy NOVEMBERIG nincs jegy a koronába, mindent eladtak :))) Szóval aki novemberig New Yorkba készül, és oda akar eljutni, az tegyen le a koronáról, és elégedjen meg a talapzatról történő körbenézéssel.)

Most elköszönök, írok még néhány levelet, aztán szunya, holnap munka megint.

Mr. Laszlo Gyorkos (aki bízik abban, hogy holnap dobogós helyen végez a pokerasztalnál - hiú ábránd ugye? :) )

U.I.: Kimentem cigizni, képzeljétek mit láttam?! Egy idősebb tata kb a nálunk vidéken megszokott rozoga biciklivel tépett az úton... (na ezt a sietést úgy kell elképzelni, mint nagyapámat, aki kb olyan lassan megy a cangájával, hogy a falu csodájára jár, hogy lehet olyan lassan menni és nem felborulni... kb 2-vel megy az öreg :)) )

Másik, ami még eszembe jutott, hogy mindenképpen terveztem már korábban megírni, csak mindig elfelejtettem. Láttam az autópályán egy Suzuki SX4-et a minap... durva volt... Ki vetemedhetett erre, hogy itt SX4-gyel jár?:) Mire észbekaptam és bekapcsoltam a kamerát, már nem volt a látóhatáron... és nem azért mert olyan gyors volt, hanem mert a taxi úgy elszáguldott mellette... pedig betartottuk a sebességkorlátozást (65 mph).

Jó reggelt,

Itt még tényleg reggel van (hajnali negyed 5 múlt), de menjünk csak szépen sorjában.

A péntek reggelem, hajnalom nem volt valami fényes. Valami miatt hajnalban felkeltem, aztán ébredés után egyből rájöttem, hogy valamim fáj. Már nem emlékszem, hogy a gyomrom, vagy micsoda, de valami benn nem volt rendben... (vagy lelkiismeretfurdalás, fene tudja). Aztán sikerült visszaaludnom, de az már nem volt az igazi. Így a péntek elég nyomira sikerült.

Reggel átmentem a Brazilok szállodájába, készítettem néhény fotót, ott milyen "volt" az élet, felvittek az 5.re, ahol a medence volt, meg a konditerem, lőttem egy két fotót, és indultunk munkába. Szerencsére nem volt nagy pörgés, táblamezőket egyeztettem, neveket találtam ki infoobjektumoknak, transzport kérelmet kértem, szóval azért csináltam valami produktívat is :)

Ebédbe elmentünk egy olasz étterembe. Az asztal hasonló volt a megszokotthoz, csak kínai nem ült az asztalnál. Pizzát ettem, nem volt vele gond, de kimagaslónak sem mondanám. Képzelhetitek, ha egy olasz étterem menüjén vagy egy pizza, meg van egy másik pizza, aminek kb az a neve, hogy amit Te választasz..(de a választék majdnem ugyanaz volt, mint ami feltétek a másik pizzán voltak... nem is tudtam melyiket válasszam :))))

Után megint kis munka, és 3kor leléptünk. Megtehettük ezt több okból is, az egyik, hogy a brazilok gépe indult haza, meg 7kor kezdtünk előző napon, vagy az azt megelőzőn, már ki emlékszik rá...

Szóval 3kor leléptünk, taxi, majd haza. Itthon megpillantván a tükörben a szörnyet ,nagy elhatározásra adtam a fejem. Megborotválkoztam kb 2-3 év után, eltűnt a körszakáll, a borosta. :) Utána hónom alá csaptam az elkezdett nagyon fasza maffiás könyvet és lementem a medence mellé, olvastam, fürödtem izzadtam, megint olvastam, barnulgattam (vagy csak szerettem volna), majd mikor már elvesztettem egy kilót, bejöttem az elnöki lakosztályba. Mikor bejöttem, akkor vettem észre, hogy az ágyamon meglepi várt :)) Na ezt meg kell tanulnom nekem is, így készítettem róla képet. Elefántot formált az egyik kedves takarítónő 2 kisméretű törölközőből, nagyon ötletes, azt kell hogy mondjam. A képek között fenn lesz blog után a fotó róla.. Akit érdekel, majd elmesélem hogyan kell elkészíteni, mert óvatosan kaptam szét a dekorációt, nem úgy, mint Foxi a lábtörlőt.

Csütörtök-péntek reggel azt hittem, hogy megérkezett az ősz Houstonba is, mert drasztikusan leesett a hőmérséklet, és napközben is elég kibírható volt a hőség, de péntek délutánra megint bedurrantott rendesen a Nap. Azért közeledik ide is az ősz szerintem, mert ez már olyan keserves meleg volt, nem az az odabasz!!!

Ruháimat nézve nemsokára utolér a végzet, és mosnom kell... Otthon ez nem okoz gondot, de itt nagyon nincs hozzá kedvem, valahogy az első napokra emlékeztet, amikor 1 pár zoknit kellett beosztanom :) Hol vannak már a régi szép idők :)

Este a medencés "buli" után gyorsan befogta az álommanó az orrom, elaludtam kb 7 körül, azért kuruttyolok most fenn ilyen korán. Tiszta GMT+1 időszámításra álltam át pillanatok alatt. Elalvás előtt még kicsit nézegettem a netet, hol is lehetne pipálnom, így persze elkezdtem a legközelebbi Hooters keresni. Meg is találtam, kb 5 km-re. Azt hiszem ma meglesz a pipa, nincs mese, itt a nagy lehetőség, meg éhes is leszek nagyon, mire kinyitnak. Utána azt hiszem elmegyek az állatkertbe, ami weboldaluk szerint egy napra zár csak be minden évben, és az nem most van szerencsére (karácsonykor).

Meglátjuk itt miféle állatok ólálkodnak, hátha valami érdekeset lencsevégre tudok kapni. Kb ez a szombati nap programa, azaz már a 14 napé, de a valós történésekről beszámolok, ezek csak a tervek. Illetve jó lenne lassan azt is megtudakolni, hogy a sok GAP cuccomat ki fogja kifizetni és milyen formában, gondolok itt a kezdeti "nehéz" napok ruhabeszerzéseire.

Kb ennyi történt eddig, majd este beszámolok, mi realizálódott.

Mr. Laszlo Gyorkos (aki ma végre újra pipál egyet a 4-es best-of listáról)

U.I.: a képeket is feltettem, klikk ide...

Oh well :)

Na komolyra fordítva a szót:

Tegnap tényleg semmi sem történt, kivéve az a néger faszi lepett meg, amikor megkérdeztem (nem alaptalanul), hogy honnan származik,  és azt választolta, hogy Kínából. Mondtam is neki, hogy a szeme nagyon hasonlít...(itt emberek nincs egy native taxisofőr sem). Plusz mára már végleges lett, hogy maradok még egy hetet. Az a kollégám, akivel otthon fogok együtt dolgozni a projekten még szabadságon van, tehát itt több hasznomat veszik. Szerencsére gyorsan lezavarták a repjegymódosítást, meg a hotelfoglalát, így várhatóan nem lesz gond a holnap estével (akkor kellene ugye hazaindulnom, tehát az eredeti tervek szerint már nincs számomra hely... de aztán van, mint megtudtam).

Munka után nem mentem sehová, csak lementem a medencéhez, feszíteni kicsit, mint pók a lucernásban (az új napszemüvegemben... semmi extra, csak nem süt a szemembe a nap). Elkezdtem azt a könyvet olvasni nyugiban, amit Henki barátom adott kölcsön, hogy a repülőn legyen mit olvasni, mely a különböző maffiacsoportosulásokról dokumentumféle iromány. Tényleg érdekes, nehéz abbahagyni. Így ma is azt tettem munka után, annyira belemélyedtem, hogy nem is volt nagyon kedvem újra felöltözni, és menni egy tengeri herkenytűs helyre megint. Persze erőt vettem magamon, mégiscsak ma van az utolsó estéjük a srácoknak. A hely neve: Pappadeaux Seafood Kitchen. Olyan kaják állatok uralkodnak abban az étteremben, hogy szörnyű. Mondanom sem kell gondolom, hogy a tearendelésem után az első kérdésem az volt, hogy van e csirke. Szerencsémre volt... így azt rendeltem. Se jó se rossz nem volt, max drága, az eddigi helyekhez képest, ahol eddig jártam. A többiek nem is tudom mit rendeltek, olyan rákféle valamit, de hogy milyet, azt nem tudom. Meg voltam lepődve, mikor kihozták, hogy milyen undorító, valami páncélféleség a tányéron, plusz gáz dressing, de a legdurvább a köret volt... úgy nézett ki, mint egy agyvelő, pedig "krumplit" kértek... mikor megpillantottam, hogy a páncél üres, már nem tudtam mit gondoljak, aztán felvilágosítottak, hogy a páncél azért üres, mert a kifogásolhatónak tartott burgonya (ami agyvelőhöz hasonlított) igazából eredetileg a páncélba tartozik, és nem burgonya, de a páncél csak dísz, már előre kiszedték a tartalmát, úgy tálalták. Ekkor olyat változott a világszemléletem, mint mikor kiderült, hogy a világegyetem tágul... méghozzá gyorsulva... magyarul nem értettem semmit, de egy valaminek örültem, hogy nem azt rendeltem :)) Megittam a szokásos 3 adag teámat, belepiszkáltam a csirkébe és már be is fejeztem a vacsit. Hazahozott egy úgynevezett Hotel shuttle.. nem is tudtam, hogy van ilyen, ingyen hazahoznak, ha a közelben vagy, vagy elvisznek a közelbe ha kéred. fasza kis terepjárószerű valami volt, jófej driverrel.

Ami korábbra tartozik csak lusta vagyok visszamenni a blogban, és megkeresni, időrendben hol lenne a helye, az csak annyi, hogy elég fáradt voltam ma egész nap, mert reggel 7-re kellett mennünk, hogy résztvegyünk egy másfél órás oktatáson, de megérte, mert sok érdekes dolgot hallottam, és nagyon jó volt az előadás. Lassan elkezdődik a fejlesztés, nem csak dumálunk róla... :)

Vettem 2 doboz cigit (alig vártam, hogy elfogyjon a mentholos marbi (kék), amit véletlenül választottam) a vacsi után (kiderült 150m-re tőlem vagy egy bolt, ott lehet cigit venni.

Nem tudom mi lesz a hétvégi program egyedül, az biztos, hogy az egyik napon csak sütkérezni fogok, és olvasni a maffiás könyvet, aztán meg majd meglátjuk. Van valami vizipark, meg állatkert, talán az egyikbe elmegyek, mert nem nagyon van mit fotózni mostanában, kicsit fel kell pörögni, élményeket gyűjteni... kb jobb volt, mikor nem volt ruhám, akkor történtek a dolgok ha kellett ha nem, most meg semmi. Mondjuk nem is vártam, hogy a 2 hétből minden nap olyan élményekkel érkezzek meg a szállásomra, hogy tátva maradjon a szám, de azért nem kellene ennyire öregesre venni a figurát szerintem. Van egy megbizatásom Iphone HDMI kábelt venni a pótfaternak, meg valami kis biszbasz csecsebecsékkel felvértezni magam a hazaútra, illetve gumicukor megrendelést is kaptam... Szóval nem fogok unatkozni, de ez nem jelenti azt, hogy hatalmas élményeim lesznek hétvégén...:)

Oh, jut eszembe... ma reggel (6:20-kor) elindultunk taxival, a szokásos címet mondtam, vissza sem kérdezett a taxis, majd egyszer csak lekanyarodott a megszokott útról, de ezt csak akkor vettem észre, amikor elhajtottunk egy IMAX mozi mellett. Ekkor döbbentem rá, hogy ezt a mozit az autópályáról szoktam látni, kb 2-3 km (2mi) távolságban... Mikor szóltam, útirányt változtatott, és kirakott ahol kellett. Nem nagyon örült a sofőr, hogy nem amcsi a bankkártyám - gondoltam ki nem szarja le, minek örülsz - és kérte, hogy írjam rá a telefonszámom is a blokkra vagy check-re, hogy ha nem sikerül a tranzakció, akkor majd tudjon hívni. Az utazás általában 15 dolcsi, talán picit több... de most 22,xx volt, a kis kitérő miatt, de a papírra 21-et írt, próbált rendes lenni.. plusz egy dolcsi tip-et rányomtam, örülj köcsög, aztán "leindigózta" kártyát, és elment. kb 1 órával később zizeg a telefonom, nem egyszer nem kétszer, hanem 6x. Ki a tököm keres, és mit akarhat ennyire, - gondoltam - de kiderült, hogy banki tranzakciók miatt kapom sorba az SMS-eket... 6 próbálkozás volt, de nem 22-t akart leemelni a cég hanem 25-öt, és mindezt 6x megpróbálta.. mindegyik tranzakciót visszautasította a bank, hogy mi okból nem tudom, de jól tette, mert ekkora összegről szó sem volt.. Érdekes, hogy egyszer sem tudta leemelni a pénzt, miközben eddig mindig sikerült a taxis fizetés, és mindig annyit, amennyit ráírtunk a számlára. Mindegy, nem hívott utána, hogy valami baj van, meg ha hívott volna, sem veszem fel, mégiscsak magyar suttyó vagyok én is, nem? :)))

Nem sikerült valami normális időrendbe szervezni az egészet, de majd hétvégén megpróbálom összeszedni a gondolatokat történéseket időrendben.

Oh, még valami... na ez már lassan gáz: Ma kaptam a levelet, hogy ha megyek haza, akkor vegyek pár tojást, mert kész a konyhám, legalábbis megy a sütőm, a főzőlapom, és a páraelszívóm... készíthetem az első rántottám. Szép az élet nem? :) Ha hazamegyek, tuti annyi rántottát eszem meg, hogy hányni fogok...

Alakul minden, mint púpos gyerek a prés alatt, és ez a lényeg.

Kellemes reggelt és pénteket mindenkinek, és jó hétvégét, ne várjatok, nem megyek haza :)

Mr. Laszlo Gyorkos (aki megkóstolta a krokodil vagy aligátor húsát is... egy biztos, valami 4lábú baromni nagy hüllőről makogtak nekem)

Újra ittvolnék Béláim,

Az élet tegnap óta mit sem változott. Felkeltem, most már éreztem, hogy nem vagyok friss. Nem is bírtam annyit enni a megszokott reggeliből, de azért burkoltam rendesen most is. Időben lejöttek brazil barátaim, jött a taxi rendesen, beértünk a munkába. Egyre jobb az egész, egyre több feladatot kapok, amint egyre jobban kimutatom, hogy már nem csak kussolok, hanem vannak olyan dolgok, amire én jöttem rá.. és ez jó érzéssel tölt el. Nem kell nagy világmegváltó ötletekre gondolni, de az apróságokban a dolgok ereje.

Munka - cigi - ebéd - cigi... majd még egy két cigi munka közben, majd tipli vissza az apartmanomba.... óóóó majd elfelejtettem, azért egy dolog volt, amivel eddig még nem találkoztam, legalábbis ilyen mennyiségben... Esett az eső, de elég durván.. nagyon élveztem, ott álltam a folyosó üvegfalánál vagy 10 percet és csodáltam... nem is tartott sokkal tovább, de most tényleg picit lehűlt a levegő. Amint elállt az eső, azonnal melegedni kezdett, vágott még 1-2 villámot ide oda az Úr, aztán ennyi.

Lefeküdtem kicsit pihenni (2 rész Jim szerint a világ erejéig), aztán zuhany, és elindultam szerencsét próbálni... szó szerint. Elmentem a keddi pokerre is. Állati jó érzés volt, hogy a tegnapiak közül mindenki odajött és az újaknak mesélték, hogy megszoptam tegnap a flushömmel a straight flush ellen. Ma többen voltunk, így két asztalon folyt eleinte a játék. Most a főnökféleségem is ott volt - korábban érkezett mint én, le is szúrt, hogy mi az hogy ilyen későn megyek, mondta, hogy beugrott értem a hotelbe, hogy felvegyen, de nem találták a nevem a recepción a vendégek között, így elment a pubba, de ott sem voltam:). Délután elmagyaráztam neki a szabályokat, és előbbre jutott mint én, de ezzel azt hiszem le is lőttem a poént :)) A4-em nem volt elég 55 ellen... ilyen az élet :(((. Ram, a főnök még bennmaradt, a Final asztalnál esett ki, de amint láttam nagyon élvezte a játékot. Mikor kiesett, elindultunk haza, volt oly kedves, és hazahozott. Furán váltotta a sávokat és nem értette mikor mondtam, hogy nekünk az eredeti sáv a jó... ekkor derült ki, hogy azért nem találtak a recepción, mert abban a hotelben keresett, ahol én voltam elszállásolva...:))) Ilyen az élet.

Még este 11 sincs... de már nincs mit csinálnom... és írni sem tudok semmi érdekeset, mert semmi sem történt... Gondolkoztam is rajta az előbb picit, hogy most ezeket írjam le, vagy csak akkor kellene írnom, mikor van mit... elvesztettem a fő célját a blognak, napi rendszeresség a lényeg, hogy hírt adjak magamról, vagy at, hogy ha valami történik, akkor leadjam a drótot... na majd kitalálom, de ha már megírtam, akkor postolom.

Jó reggelt Nektek.

Mr. Laszlo Gyorkos (aki holnap túlzottan kipihent lesz)

U.I.: ha minden igaz, akkor holnap lesz a napja a Hootersnek... végre mégegy pipa... de még nem tuti!!!

Welcome again,

Szomorú vagyok... egy jó blogravaló élményem sem volt ma. Se késés, se semmi...

Felkeltem, kajálni is volt időm, szokásos, rántotta - valami húspogácsa szerűség, jam, kenyér, joghurt, banán. Utána átmentem 8:00-ra a brazil cimborákhoz, nem kellett sokat várnom, taxival munkahely, majd munka. Elég jól haladtam a munkával, de azért még van mit tennem rendesen. Komáim találtak egy helyet a neten, ahol minden hétfőn és kedden ingyenes pokerverseny van. Azt mondták a keddire eljönnek... Hát hiába, én már a hétfőire is elmentem :))

Egy asztalon játszottunk, játék közben csorogtak az emberek az asztalhoz. Szokásos kivárós, majd elbukós taktikám most is valóra vált :))

Nem nagyon jöttek a lapok, ezért néha kockáztattam. 2 allinnal 2 embert ejtettem ki, figyeltek is, hogy ki ez a Chris Jesus Fergusson utánzat. Mind a kétszer riveren kaptam meg a flusht, így hullottak mint a legyek. Harmadjára turnon 4 szinem volt (mind a 3 alkalommal kör), valaki allint meg és megadtam. Kezemben KJh volt, gondoltam flushre jó leszek megint... Ha nincs Axh a kezében biztos voltam benne, hogy jó vagyok.. és nem az volt a kezében, mégsem voltam elég, a kis sunyinák bejött a straight flush amikor nekem a K high flush... faszom!!!! Hát mindig nem lehet nyerni, ez most is megvalósult. A hangulat nagyon jó volt, megvolt mindenki felé a respecta :))

Az asztalnál ült egy kiropraktor  zöld műtős ruhában, egy kedves öreg bácsika, egy Erik (PokerStarson MuffDiver) nevű igazi texaszi fazon - aki úgy nézett ki, mint a Bikini énekese, D. Nagy, haja, arca mindene), egy baseballsapkás mexikói, fülessel a fülében (Ő vert meg riveren), nem hallotta mit mondunk, de lehet nem is értette volna, jobb volt neki a zene... de a végén csak második lett szerencsére. Volt egy fiatal csaj is, aki kb 10 perc alatt kihullott, aztán Ő osztott. Megosztottam ismereteimet Velük, kérdezgettek honnan jövök, hol dolgozom, kb mi az a Magyarország, mekkora, mennyien laknak.. persze a létszám mértékegységén kívül nem egy nyelvet beszéltünk. Én mondtam a területet négyzetkilóméterben, ezek azt sem tudták mi az, de az nem is baj, hanem hogy googlizni kellett a váltószámot..... Na ne vicceljünk már, 1,6 a km és a mi között a váltószám, ami mondjuk 2 a negyediken per tíz, a négyzetmérföld az 2 a nyolcadikon /100, így mire kiguglizták kbra mondtam, mi a helyzet (2,56) :))) Utána felvilágosítottam Őket, hogy a Rubik kocka, a gyufa (remélem nem tévedtem), az atombomba meg a golyóstoll is nekünk köszönhető, néztek, mint texasi burjú az újkapura :) 

A végén gratuláltak, míg megjött a taxim jól elbeszélgettunk. Taxi megjött, viszlát holnap, és már itt is vagyok... Szóval nagyon részletesen is ennyi történt... Hátha holnap jobb szerencsém lesz. Aki esetleg erre jár valamikor hétfő vagy kedd este, ajánlom figyelmébe, nagyon kedves a csapat, jó a társaság, lokál kis hely, semmi puccos cucc. Link.

Jó éjt mindenkinek, holnap sem lesz élménytelibb a nap, mert ugyanez lesz kb a program.

Oh, majdnem elfelejtettem.... Már kezdtem megszokni a meleg és a páradús levegőt, amikor ma egy órát esett az eső, (nem nagy mennyiség jött fentről), de ahhoz épp elég volt, hogy harapni lehessen a levegőt, olyan páratartalmat biztosítson, viszont ahhoz kevés volt, hogy a levegőt lehűtse :((( Jah, és láttam a cég udvarán egy mókust is, édesen ugrált a viszonylag nagy fűben, míg elvertem a délutáni cigimet.

Több érdekességgel már tényleg nem tudok szolgálni, így is nagyon leadtam a minőséget, mélyebbre nem akarok sűllyedni, inkább akkor nem írok.

Jó reggelt mindenkinek.

Mr. Laszlo Gyorkos (a majdnem PokerStar)

U.I: Legalább már a pókert is kipipáltam, ha a Hootersen túlvagyok, akkor 4-ből 3 meglesz :))

U.I.2: Fotó nem készült ma, mert nem lehetett a pokert fotózni, de a helyről csináltam 2 nagyon halvány képet, azt most gyorsba felnyomom FBre a szokásos könyvtárba.

 Tudjátok, Isten is megpihent a 7. napon... majd este leírom élményeimet mind a tegnapról, mind a mai napról... ha lesz... De úgy tűnik a brazil urak még nem keltek fel....

Naszóvaltehátakkor: Day #7 (szombat):

Nem könnyű megmondom őszintén a tegnapra visszaemlékezni a maga teljességében, így lehet sokaknak kedvezek, hogy a megszokottól eltérően nem lesz olyan részletes... de lehet ez sem igaz, egyes részek nagyon, a többiek kevésbé lesznek kidolgozva, whatever...

Visszagondolva még szerencse, hogy előző nap 2-kor el kellett jönnünk az Ei8ht Clubból, mert nehéz lett volna az egész napot a maga sok és sokkoló (pozitívan értendő) élményével együtt kibírni, hogy a melegről ne is beszéljek... A képek között is láthatjátok hogy nem viccel a Nap (klikk ide aki nem látta, egyébként a kép a NASA központ parkolójában készült). És ez a 105 fahrenheit nem is a legmagasabb, amit láttam, csak elfelejtettem lefotózni, az a 108 volt (mármint nem feszültség, hanem hőmérséklet), ami Celsiusban picivel 42 fölött van. Szóval nem kismiska, legalábbis nekem durva. Megjegyzem egyre kevésbé izzadok, egy cigi elszívása max 15-20 deka fogyással jár kb :) ... Verem is a cigit ha kell ha nem :)))

Nos, kis késéssel el is indultunk.. gyenge fél óra, nem para. Ahogy a kollégák mondják: "Brazilians are always late" :) A GPS-t belőttük a NASA irányába, és már mentünk is. Az autópálya mellett tömérdek mennyiségű bevásárlóközpontot (az IKEA-s képet is ott lőttem) és vagy 30 nagykőrösi úti autópiachoz hasonlító autóvásárlási lehetőséget kínálő hely mellett haladtunk el, 2 fő különbséggel:

1. az kínált autók mérete kb 2-3 szorosa az otthon megszokottaknak

2. a hengerek száma és űrtartalma is a végtelenhez konvergál.

Megérkeztünk úticélunkhoz, a szívem vert, mintha 10 km-t futottam volna (tudom hogy nem sok, de 3-at sem bírok lefutni szerintem). Megvettük a jegyeket, kb 20 dollár egyenként, majd kinyittatták a táskámat, és már benn is voltunk. A látvány nem várt volt. Inkább hasonlított egy szórakoztató központhoz sok asztronautaruhával, mint arra, amire én gondoltam. Végülis a kölyköknek is kell valami.... na de ennyi? :) Még jó, hogy én sem nőttem fel teljesen, így elvegyülhettem a gyerekek között. Megérkezés után 10 perccel már fejjel lefelé bicikliztem. Utána megnéztük a benti látványosságokat, miniatűr cuccok, használt asztronautaruhák kiállítva (kimoshatták volna előtte, némelyik égően piszkos volt), majd ettünk. A változatosság kedvéért bevertem 2 szelet pizzát. Utána megtudtuk, hogy lehet 2féle "túrára" jelentkezni, kékre meg pirosra. A kék túrán az irányítóközpontot, meg mindenféle háttéroldali cuccot lehetett megnézni, a piroson pedig egy training központot, plusz egy baszott nagy rakétát, eredetit!!! Nem is volt kérdés, hogy melyiket nézzük meg (megjegyzem, ha sok idő van, akkor mindkettőt meg lehet nézni, benne van a belépőben), választottam is, mint Neo a Mátrixban, természetesen a pirosat. Amire figyeljünk, ha ott vagyunk, hogy igaz hogy ingyenes a túra, de a kiskocsik befogadóképessége kb 100-130 fő lehet, és sorba kell állni, mégpedig nem benn a légkondis részben, hanem egy igazi Southparkos sorbanállás szimulátorban, a 40 fokban és legalább 45 percig tart míg sorra kerülünk (na mostmár értitek, a kék túrát a piros után miért nem választottuk.) Kis utazás, kiskocsin, 40 fokban, árnyékban, majd egyszer csak megáll a "TRAM" és betessékelnek egy légkondis helyre, mondanom sem kell, megváltás volt. Benn egy üvegfallal ellátott hangár felső emeletéről nézhettük végig a különböző űrcuccokat, régi kimunstrált orosz űrkapszulát, stb stb, képek között megtaláljátok. Ami itt lenyűgöző volt, az az űrrepülőgép. Mindig tudtam, hogy nagy, na de ekkora? Erről álmodni sem lehet, mert nem fér bele, de komolyan!!!  Miután kezdtük élvezni a benti 20-22 fokos légkondit és a fenomenális érdekességeket, vége is lett a túra első fedél alatti részének. Újra ki, 40 fok, víz újra lever, indul a csühös. Néhány útközbeni kép, majd megérkeztünk egy nagy hangárhoz. Ebben volt ám a valami. Ahogy Civis barátom is említette 1-2 hete, nem fér bele egy képbe, igaza is lett. Egy hordozórakéta lefektetve, 3 részben tálalva, hogy láthassuk mely részek válnak le egymás után, kilövéskor. Atyaég, hihetetlen... komolyan, ez az a rész amiről órákig tudnék írni. Fantasztikus, monumentális, magyarul bazi nagy. Az először leváló rész hatalmas, a második nagyon nagy, a harmadik kicsit nagy, de a nagynál azért nagyobb.. és még a végén ott volt egy visszatérő kapszula is, plusz még egy kis csimpi, hogy áramvonalas legyen (mindenről van kép). Komolyan, nem is akarok erre több időt szánni, mert más úgysem hiszem, hogy megérti, miért ilyen fantasztikus nekem ez az élmény, és nem is érdekli ilyen részletesen, a másik meg, hogy félek a NASA beperel, hogy ha túl részletesen leírnom, ki fog elmenni oda és befizetni 20 dolcsit, ha többet írok le, mint amennyit látni lehet a helyszínen. Kifelé csecsebecse vásárlás, majd irány tovább.

Utunkat a part felé vettük, mentünk kb egy órát, megálltunk egy helyen, majd indultunk tovább. Igazából azért álltunk meg ott (kb semmi sem volt ott), csak megpillantottam egy Jetskit a pocsolyában és meg akartam tudni, hogy az egy bérlőhely-e vagy magánmegmozdulás?! Sajnos az utóbbi, így enyhe nyálcsorgatás után továbbmentünk. Persze az én nyálam csorgott, a többiek csak együttéreztek velem. Utána megálltunk egy kis parti vendéglőnél, (Topwater Grill)... Mivel az elmúlt órákban a meleg miatt is meg a látvány miatt is eláztam, így én hirtelem megittam 3 narancslevet (1,5 L kb), a többiek beérték 1-1 sörrel fejenként. Egyetlen érdekesség a hellyel kapcsolatban, hogy benn is lehetett cigizni, minden dohányosnak ajánlom, aki errejár!!!! Fizetés után tovahajtottunk, KEMAH City felé vettük az irányt. A többiek ötlete volt, kinézték, hogy az jó hely, mert lehet gyalogolni, nem kell kocsi az élményhez. Mikor megérkeztünk, megpillantottam valami ismerőset....egy fából tákolt hullámvasutat. Rájöttem azért ismerem, mert USA-ba indulás előtt egy fél napot kb azzal töltöttem el, hogy keressek Houstonban egy vidámparkot. Találtam is egy nekem illőt, egy probléma volt vele, hogy 2005-ben bezárták, így már le is tettem arról, hogy meglesz a pipa, mikor találtam egy másikat, KEMAH Amusement park... de akkor nem gondoltam volna, hogy itt leszek. Azt hittem Houstonon kívülre nem fogok eljutni... Na mindegy. Nagyon megörültem, hogy 2 pipa meglesz a 4-ből...(4 fontos dolgot tűztem ki célul indulás előtt: NASA látogatás, hullámvasút, Texas Hold'em játszása élőben Texasban, és egy HOOTERS szemrevételezése belülről.)

Sétálgattunk, megnéztük a szuvenyíreket, készítettem néhány videót, majd beültünk valami rákos helyre. Mondanom sem kell, hogy a limonádén és egy cseresznyés icee-n kívül nem vágytam másra. A többiek ettek valami undorítót előételnek, aztán rendeltek valami még visszataszítóbbat, majd megteltek. VÉGRE!!! Irány a vidámpark jegypénztár. Közben besötétedett, mégjobb volt a feeling, mint gondoltam. A jegypénztárnál soha nem látott ingyen kipróbálható sorbanállás szimulátor következett, amire ha fizetnének se tudnának rávenni, úgyhogy a pipát elszalasztottam :((( Na de sebaj, mint hallottam, lesz még lehetőségem rá (nem tudom írtam-e korábban, ha igen akkor bocsi), mivel elvileg még 3 ilyen workshopot terveznek. Talán novemberben, meg januárban, meg... nem tudom, mindegy... szóval ha minden jól megy, akkor nem utoljára vagyok itt.

Mivel a sok undorító cucchoz sok sört is magukhoz vettek brazil barátaim a rákbárban, így én voltam az ügyeletes sofőr. Hazafelé normális tempóban mentünk (gyerekek, itt senki sem száguld, idegesítő). A visszaúton olyat láttunk, amit előtte nem... Azóta sem jöttünk rá, hogy azért mert odafelé nem figyeltünk, vagy mert másfelé jöttünk, mint hazafelé... a lényeg, hogy egymást érték az olajfinomítók. Mivel sötét volt, iszonyatos fénypompában tündököltek.. kb úgy kell elképzelni, mint Százhalombattán a finomítót éjszaka, annyi különbséggel, hogy 10-15 mérföldön keresztül, kb párszáz méterre az autópályától. Nagyon szép fényjáték volt, egy probléma, hogy nem tudtam egyetlen képet sem csinálni 2 okból: az egyik, mert a kocsi csomagtartójába tettem a kamerát a másik meg hogy én vezettem. Majd legközelebb... Hozzáteszem, soha ne tegyétek a csomagtartóba a kamerát, és nem csak az olajfinomító miatt, hanem mert.... - más érdekesség nem is volt már útközben, kivéve - mikor a Westheimer Road-ra érkeztük, kb 500 méterre a célállomásunktól, az egyik brazil azt mondja a piros lámpánál sasoljon mindenki balra... Még szerencse hogy piros volt a lámpa, mert ezt nem lehetett kihagyni... Az egyik kocsi napfénytetején ült egy csaj, totál félmeztelenül integetett mindenkinek. Na ilyet még nem láttam - mármint félmeztelen csajt igen, csak nem közúton :) - (az utat úgy képzeljétek el forgalom szempontjából, mint a Nyugati teret péntek - szombaton 9-11 között, szóval nem csak mi láttuk az attrakciót). NA EZÉRT NE TEGYÉTEK HÁTRA A KAMERÁT SOHA! NEVER EVER!!!! Akkor átvillant az agyamon, hogy ezt a sztorit hiába blogolom majd, senki sem fog nekem hinni. De másnap reggel kiderült, mikor indultunk az outletbe, hogy a brazil kolléga az Iphone-jával próbált egy képet készíteni, hát sokat nem látni rajta, mert közben zöld lett a piros lámpából, de azért annyi kivenető, hogy valaki kinn lóg a kocsi tetjén.... És már át is kanyarodtam a

Day #8(ra)(vasárnap):

Reggeli kimaradt, mert gyorsan kibuktam előző este a sok élmény után. Elmentem a srácokért, szokásos fél óra késés, majd előkerültek. A 3-ból 2 karikás szemekkel jelent meg. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de aztán kiderült, hogy jobban vannak, mint eddig:)))). Megtudtam, hogy még este lementek a medencéhez, ahol 6 csaj partyzott és elkezdtek ismerkedni... Valami diplomaosztóféleség lehetett, összekötve leánybúcsúval (már megtörtént az esküvő Vegasban előző héten, mint megtudták). Érdekes sztorit meséltek, részletekbe nem megyek bele, igazából megint bosszankodtam, hogy miből maradtam ki amiatt, mert nem egy hotelbe pakoltak minket. Ami érdekelt, hogy sikerült e valami az este nekik, ha már hajnal 5ig buliztak... Annyit mondott a kolléga, hogy majdnem, de a hölgy "vegetáriánus" volt. Ezt a kifejezést még nem hallottam, remélem leesik mindenkinek :))). 1 óra volt az út kb az outletbe. Irtó meleg, és nem Westend típusú hely, hanem minden üzlet sétáló utcafrontra nyílik, tehát 20 és a 40 fok között ingázol 10 percenként...ki-be-ki-be. Sokmindent nincs mesélni, rengeteg bolt, lehet 5 dolcsiért kupont venni, amivel egy csomó boltban 10-20 % kedvezményt kapsz... nem értem mi benne a business, de gondolom ők tudják... én vettem (lehet, hogy ez a business???) ... Sokmindenre nem költöttem, mert mint korábban említettem, a csomagom így is túlsúlyos és lehet itt a nagy szabályok között élő amerikaiak nem lesznek "olyan rendesek", hogy 23 kilóhelyett felengedik a 24,1 kg-os csomagom, főleg, hogy az első néhány nap már be kellett szereznem néhány ruhát. Így egy ing, egy rövidgatya, meg egy felső, ami jó lesz a szeptemberben, ha elkezdek valamit sportolni. Tényleg olcsóak a cuccok, plusz a vége még egy napszemüveg lett, mert a szemem egy hét után már kezdett kifolyni a napsütéstől. Kb árak: egy short plusz egy fasza kis rövidujjú ing mindenféle engedménnyel 44 dolcsi lett (quicksilver), a sportfelső 19, a napszemüveg vászontokkal 27. A szemüveg olyan Thomas Magnumos, tükörszerű cucc, inkognítós sasolásra itthon teljesen alkalmas lesz, itt meg életet ment Houstonban.

Képet talán egyet vagy kettőt készítettem, majd holnap felrakom, most már nincs kedvem, csak befejezni ezt a litániát.

Hazaérkeztünk, kimentem végre lecsekkolni a medencét, napoztam egy kicsit az új szemüvegem kíséretében, vigyázva arra, hogy ne égjen az arcomra a keret... aztán zuhany, 2 rész a Jim szerint a világból, utána kimentem kajálni, fini oldalast ettem, aztán haza, 1 cigi elver, és blogolás ezerrel.

Na jóéjt, vagyis jóreggelt, ha jól látom, otthon fél 6 elmúlt.

Mr. Laszlo Gyorkos (aki holnaptól ismét jó munkásember)

U.I.: Ildának (Nemlajos) megszületett második kisbabája (Tóth Bercel, 4020 g, 55 cm), így innen is jó egészséget a babának. Ilda: Nem kéne már egy kisjány is a családba? :)

U.I.: Zsuska: bocsánat, megint nem olyan rövid lett, mint gondoltam!

Ahoj,

Hol is kezdjem.... tökmindegy igazából, mert sok dolog nem történt. Felkeltem, szokásos rántotta-almalé-waffel-banán kombó volt a menü, de most ráfejeltem egy szeder jammel is. Fostam, hogy fosni fogok, de szerencsére nem így lett :)

Reggeli után próbáltam Renatot felhívni, hogy mikor indulnak munkába (együtt szoktunk menni), mivel előző este nem beszéltük meg, elvileg úgy volt, hogy bulizni megyünk, de aztán nem mentünk, mindketten kivoltunk mint a kutya. A lényeg, hogy nem vette fel, így odamentem a recepcióshoz, hogy hívjon nekem egy taxit, majd elkényelmesedtem a légkondícionált hall-ban, és vártam a taxira. Kb 2 perccel utánam odament egy pasi, és rendelt egy taxit... fura volt, mert egyből kiment az "udvarra", ott várta a taxiját. Gondoltam ekkora bunkót, kimegy direkt a 40 fokba megsülni, csakhogy ha jön a taxim, máris belehuppanjon. Eddig ilyesmi mentalitást nem tapasztaltam. Nem vágta ezek szerint hogy kell egy taxinak vagy 10-15 perc, hogy ideérjen (itt sajnos nem érkezik meg azonnal a taxi), gondoltam... mikor már kisűlt a zsírja bejött, majd kisvártatva odajött, mikor meglátta a táskám... ugyanolyan volt, mint az övé, majd megkérdezte illedelmesen angolul, hogy az ExxonMobilnál dolgozom-e, mert hogy ugyanolyan a tatyónk. Válaszoltam, hogy yes, majd megkérdezte, magyar vagyok-e. Innentől magyarul folytatódott a bájcsevej... majd lemondta a taxiját, hogy akkor velem jön... Ekkor esett le, hogy azért volt ez az egész kimegyek az udvarra és elhappolom a taxiját ennek a majomnak, suttyó vagyok dolog, mert hogy MAGYAR volt... Mindjárt magamra ismertem :))))) Nem hibáztatom, egyszerűen csak magyar akart lenni :))) A kocsiban semmi extra, a taxis a szokásás szentképekkel teli sárga színű, és megy valami katolikus rádió. Rá kellett jönnöm, hogy itt nagyon sokan vallásásak. Ennek azért örültem, mert feltételezhettem ezen jelek alapján, hogy nem basznak át a fuvarral.

Munka: szokásos, elvoltunk, megváltottuk megint az olajipart, minden okés. Ebédnél a voksot megint a pizza mellett tettem le, valahogy nem vágytam másra.

Délután megint munka, majd az utolsó fél órát azzal töltöttük el, hogy mi legyen este, GO BANANA or NOT GO BANANA? :)))) A GO mellett döntöttünk. Elmentünk a Champs-be, elég fasza kis hely volt, fini kis előétel, annyira fini és sok, hogy főételt már csak 2-en rendeltek, a többiek meg ittak... El is felejtettem mondani, hogy a munka és a Champs között megszerezték a srácok a kocsit, igaz nem olyan lett, amilyet lefoglaltunk, de ez is megteszi. Chevrolet Malibu, 4 embernek nagyon kényelmes, automata váltós, elfogadható felnis kiszerelésben. A Champsben nagyon jól érezte magát mindenki, a pincér (fiú) nagyon kedves volt. Megkérdezte hogy honnan jöttünk. Rodrigó megkérdezte mit gondol, rávágta, hogy Argentin :) Tudni illik az egyetlen ország Dél Amerikában Brazília, ahol portugálul beszélnek, nem pedig spanyolul.  Majd én következtem... mondtam, Hungary... semmi reakció. Elkezdett spanyolul beszélni, mivel Rodrigo megjegyezte, hogy a spanyolokat megértik, gondolom a srác meg tudodd spanyolul. Majd szólt a pincérnek, hogy térjen vissza az angolra, mert én nem értem. Erre a srác megkérdezte tőlem, hogy nem Urugvay-i vagyok? Mondtam nem, hanem magyar, mire felröhögött, hogy az előbb azt hitte nem értem a kérdést, és azt mondtam, hogy éhes (hungry) vagyok. Sokszor hallottam már ezt a poént, de nem gondoltam, hogy tényleg megtörténik.. hát megesett... mindegy. Legalább van miről írnom ingerszegény napokban is :) Annyi poén következett, hogy inkább nem megyek bele, de nagyon jól éreztük magunkat. Megtudtam, hogy Indiában kurva sok nyelv van, és nem értik meg egymást. Szóval nem tájszólás, hanem tényleges külön nyelv. Kaptunk számos példát is ezekre, tököm emlékszik már rá... Kimentünk néhányszor elvágni egy egy cigit, majd Ram (az indiai főnök) mutatott egy szivarboltot. Megszagolgattam a szivarokat, majd vettem egyet (majd teszek fel képet róla, de most inkább csak befejezem. Mint megtudtam 5-6 éve nem lehet kubai szivart vásárolni az USA-ban, sőt semmilyen kubai terméket, így Dominikai Köztársaságból származót vettem... majd ha túlvagyok rajta, beszámolok milyen volt, gondolom ugyanolya szar, mint mindegyik szivar. Ittam egy Island Breeze koktélt, majd én lettem a sofőr, mert én csak egyet ittam. (Amerikában, ha óránként megiszol egy sört, akkor nem gáz a vezetés, legalábbis a jog engedi).

Champs után hazavezettem, igazán érdekes volt, régen nem vezettem már automata váltós kocsit.. pazar érzés volt újra. Gyors zuhany, majd elmentem Renatoért, akivel beterveztük tegnap estére a bulit... Na abból ma lett valami...

Houstonban ingyenes a parkolás, de mindenütt köcsög mexikóiak lefoglaljár az ingyenes parkolókat, és úgy engednek be, ha adsz nekik (jelen esetben 10 dollárt) pénzt. Ezért átveszik a kulcsot, és ők parkolják le a járgányod. Nem is rossz business. Miután lefejtek, megnéztük melyik clubot választjuk.. mert egymást érték abban az utcákban a bulihelyek. Az Ei8ht mellett döntöttünk. Ingyenes belépés, baszott nagy tömeg. A hely egyébként nem nagy, de zavaróan sokan voltak benne. Na de volt ott minden: kínai, japán, feka, arab, indiai, amerikai... tisztára mint egy Benetton reklám. Fura volt ennyi különböző embert egy helyen látni, de ami még furább volt, az az, hogy ezek a népek eljönnek bulizni, és mind az iphone-ját basztatja. Komolyan mondom, nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden 2. ember kezében iphone, és neteztek és SMSeztek rajta tánc közben, ivás közben, majd egymásnak mutogatták, mit találtak... biztos érdekes lehetett, bár hozzám senki sem jött oda, de a végén menő lettem, mert nekem még volt cigim... A miniszoknyás csajok rákaptak a magyar marbira rendesen :))) Zene: na hát az valami gány. Nem magával a zenével van a gond, hanem a sorrenddel. Lady Gaga után offspring, majd egy kis nirvana, majd valami brutal house.. szóval csak figyeltem, mint pók a lucernásban. Megittam egy Bacardi - Colát, majd egyszer elhangzott egy happy birth day, és bezárt a hely, pontban 2-kor. Kimentünk, ennek fele sem tréfa, menjünk be a következőbe, de az is bezárt. Nem tudom, hogy egész Houstonra érvényes-e ez a szabály, de minden hely 5 perc alatt totál kiürült. Ha ez tényleg Houstonra nézve globális, akkor ide Tiestot hiába várják. Visszaszereztük a kocsit a két mexikói majomtól (tudtádok, hogy durván alacsonyak? Én is az vagyok, de ezekhez hozzám képest törörödött törpördögök, komolyan beszélek!), majd elindultunk hazafelé. Nem mondom, hogy elsőre sikerült megcsípni a helyes utat, de végül megtaláltuk, és rendben hazaérkeztünk.

Azóta a billentyűzetet verem, hogy ezt a kevés dolgot ami ma történt, digitális papírra vessem. Ennyi volt hol nem volt....

Kellemes szombat délelőttöt mindnekinek, itt háromnegyed négy van (hajnali). Lassan kibukok, hogy holnap teljes erővel a NASA-ra vethessem magam.

Mr. Laszlo Gyorkos (asztronauta)

U.I. Milyen volt a tüzijáték?! Láttam az indexen néhány képet, de a cikket nem olvastam el.. valami érdekesség? Felhőszakadás, haláleset, bármi?

U.I.2: Sem a Champsben, sem a buliban nem volt nálam kamera, pedig lett volna mit fotózni, szóval most vagy hiszitek a történetet, vagy nem... I don't give a shit :)

 Jó reggelt,

Boldog névnapot minden Istvánnak!

Most korábban kezdem a napi események megírását, ugyanis most van időm. Szerintem ha akarnám sem lehetne hosszú, mivel semmi sem történt.

Ma elcsíptem a reggeli időszakot, faltam egy jót, majd átslattyogtam a JW Mariottba a brazil barátokhoz. Hát nem egy sietős népség, mint általában a barátaim, a pontosságról ne is beszéljünk. Megegyeztünk tegnap este a taxiban, mire reggel 8:30-ra otaérek, már ők is lenn lesznek... a 3-ból egy tisztelt meg a pontosságával, de még Ő is a kezében fogott valami katyvaszt, amit majszolt reggeli gyanánt.... volt abban minden, eper, kukorica vagy zabpehely, az alján meg natúr joghúrt talán, enyhe mézes ízesítéssel... mi csak úgy hívjuk az ilyet, hogy sissy-food... magyarul nem férfiembernek való kaja. Gyenge fél óra késéssel megérkezett a másik kettő... se sorry se semmi... na de sebaj, ehhez nagyjából otthon is hozzászoktattak a barátaim, bár enyhe javuló tendenciát vélek mostanában felfedezni.

Mint reggel megtudtam a vezérünket - (indiai pasi, nevének jelentése Isten) - strip clubban kapta el a hajnali napsugár - illetve a 3 brazilból 2-t :) Hajnali 4ig buliztak, ahogy hallottam drága mulattság volt, de megérte. Szóval ezek után képzelhetitek nem volt valami nagy rohanás de azért haladtunk a munkával ahogy kellett. Az ebéd pizza volt, egész jó, legalábbis ebédnek megteszi, de azért nem egy LaGunából rendelt Palermó volt, az tuti... by the way, kaja.... ma kaptam a hírt, mire hazamegyek, lehet meglesz a lakásupgrade 2. fázisa. Konyha (már eddig is megvolt, mind a bútor, mind a konyhai gépek), de egyben még nem láttam ezeket. Mire hazaérek, RÁNTOTTA!!!!-készítési lehetődégem tetőfokára hág! Ez nem semmi... fürdőszobába valami polcszerű ilyen olyan valami, kéktükör tolóajtó, ami leválaszthatóvá teszi a nappalit-konyhát a lakás többi részétől, illetve a nappaliba is kerül mindenféle szekrényszerű dolog... nem sok, nem akarom túlzsúfolni a lakást, és mert nem is lenne többre pénzem.

Szóval 2 pizzaszeletnyi idő után a szokásos 2 cigi elpattintása volt, majd vissza a konferenciaterembe, ahol folytattuk a megfeszített munkát. 5 után nemsokkal hívtunk egy taxit és hazajöttünk. Megkérdeztem a taxist, mennyi a reptérre az út, potom 55 dolcsiért kivisznek... nem mondom hogy drága, mert gőzöm sincs milyen messze van a reptér, de ennyi pénzért már egy Dodge Chargert lehert egy napra bérelni, és akkor még egy bőséges kajára is marad pénzed... vagy tankolni.... mindegy, annyi amennyi, egyszer kell kimenni a reptérre, azt sem most lesz :) 

Még nem tisztázott, hová megyünk hétvégén, de a kocsi már megvan, legalábbis lefoglaltuk, egy Dodge Charger mellett tettük le a voksunkat, a kép csak illusztráció, semmilyen plusz információm nincs a kocsiról, csak az, hogy péntek este 6-tól vasárnap este 6-ig 74 dollárba kerül (4-en osztozunk eme nagy költségen) és nincs km, sem mérföldkorlátozás.

A mai este maradék részében pihengetek kicsit, mert este megyünk valami party-helyre Renatoval, a másik 2 brazil srác lustul... Kíváncsi vagyok, milyen itt a buli, majd beszámolok, de ez már csak max a holnapi blogba kap helyet, mára befejezem.

Üdv mindenkinek,

Mr. Laszlo Gyorkos, akinek kiderült, hogy mégsem lopták el a cipőspay-jét :)

Update...... Hajlani 3 óra, partybeszámoló :)))))

Az előbb felkelek,  ránézek az órára, hajnali 3 körül van... Réjöttem, hogy elaludtam a blog után, és most ébredtem... "I went bananas:)))" - új kifejezést tanultam a héten, mely megkattanást, megőrülést jelent... Szóval I went banana, mert le volt fixálva, hogy 9:50kor hívom Renatot, hogy indulhatunk e az esti bulira... Gyorsan felpattanok, belépek facebookra, hogy írok neki, hogy sorry, de elaludtam a bulit, mit ad Isten, levél vár, nem is egy...kettő:))

Az egyik Renatoé:

"Hey my friend...

Do you mind if we go banana tomorrow?

I'm working out now, but i'm feelling that I need to rest tonight... Or I will not be able to work tomorrow....

Call me if want... Or just send me a msg here..."

Mondanom sem kell, nagyon megörültem ennek, mosom kezeimet, én menni akartam, de puha vagy Renátó  :))))

Így most fenn vagyok, kattogok mint a térdem. Na de sebaj, gondoltam főzök egy teát, jó sok cukorral (a vacsi kimaradt). Kaja még van is a hűtőben, de inkább ahhoz már nem nyúlnék...tudjátok az a szendó meg fish&chips, amit még a CheeseCakeFactoryben dobozoltattam magamnak... De jó lenne ha friss lenne... De ez a vonat már elment....Viszont nincs mese, ma este buli lesz azt hiszem. Gondolom Nektek otthon milyen jó, Aug 20, tüzijáték, semmi munka.... ezt az ünnepet itt nem ismerik szerintem, így nekem még a mai napot végig kell húznom.... sebaj, zsír a munka. Unalmamban kattintottam néhányat a kecócól, nehogy kimaradjon, milyen körülmények között élek itt. Semmi extra, mint egy normál apartman, ami viszont plusz, hogy éjjel nappal megy a légkondi, így az elalvással nem lehet gond. A képek a szokott linken megtekinthetők.

Na megyek, elkészítem azt a teát, hátha csillapítja éhségem (jól megcukrozom), majd megnézek valami kozmosszal kapcsolatos filmet.

Kellemes ünneplést a magyaroknak. Lesz szép tüzijáték - ? - vagy a FB-os felmozdulásra - "halasszuk el a tüzijátékot az árvízkárosultak részére" történt valami valós megmozdulás is, és nem lesz "majális"?

Akármi is lesz, vagy épp nem lesz, de egy dolog szinte biztos, többségetek melózni nem fog... a fene a jó dolgotokat :) Aki dolgozna a szent ünnep ellenére is, annak kitartást, együttérzek veled cimbora!!!

Szép napot, visszabújok kicsit a tea után az ágyba

 Hát újra itt kedveseim :)))

Örömötökre, vagy bánatotokra, de ma nem lesz negatív élmény, sem hosszú blog. Tudjátok a jóból megárt a sok, legalábbis ezt mondják a nagyok :)

Akkor kezdjük is el, hogy mihamarabb végezzünk!

Ma korábban kellett kelnem, mint máskor, emiatt korábban is keltem... van ez így :). Az oka, hogy valami egyeztetés miatt egy telekonfereciára kellett beérni reggel 7re. Emiatt kimaradt a fini reggeli a hotelben, pedig időt is nyertem, mivel a legújabb szerzeményű ingem mint reggel kiderült, olyan fasza, hogy szinte magát vasalja ki... ezzel nem számoltam. :) (by the way, aki nem tudná, hajnali 3kor megérkezett a csomagom, reggelk gyorsan át is vettem, hogy esélyem se legyen újra elveszíteni) Mindegy, a lényeg hogy időben beértünk tárcsáztuk a megfelelő számot, és vártuk a másik oldalt -, akihez a kérdéseinket intézni kellett volna -, hogy vonalba jöjjön. 20 percnyi várakozás után rájöttünk, hogy ez beszoptuk, így lementünk a kantinba reggeliért. A brazil barátaim mindenféle egészséges dolgot összeválogattak, mint pl kukoricavalami plusz kakaó, én gondoltam maradok annál, amiben tuti van bizalmam, az pedig a tojás megkapatva egy kis baconnel, sonkával. Ott a szemem előtt készítette el egy feka jófej srác, kesztyűvel a kezén. Ha mér nem mondtam volna eddig, akkor a cégnél 3 fő szempont van, és ezek fontossági sorrendben a következők: safety, security, work. Magyarra lefordítva hamarabb basznak ki a cégtől, ha vétesz a biztonság ellen, mintha rosszul végeznéd a dolgod. Lássunk erre sebtiben 2 aprócska példát:

- ma pl az egyik kollégával jöttünk lefelé a lépcsőn, és a security (nem securitate!!!) szólt neki, hogy úgy haladjon a lépcsőn, hogy legalább egyik kezével fogja a korlátot.

- a munkahely területén a parkolóban 10 MPH a sebességkorlátozás, és trafipaxoznak is. Ha meghaladod, kb behivatnak a főnöködhoz, és nem ejnyebejnye van, hanem rendesen megbüntetnek... nem akarok hazudni, nem tudom mi a bünti, de tudom, hogy nagyon komolyan veszik az ilyesmit.

Hol is tartottam.... reggeli... szóval miután kész lett a mennyei manna, mentem a pénztárhoz. Linda: "How are you doing, sweetie?.. előadtam Neki, hogy megvan a csomagom, aminek kifejezetten örült... de mondta, hogy nagyon jól áll rajtam a brand new cuccom... Szóval minden sima volt, megkajáltunk, majd még így is volt egy csomó időnk 9-ig, így addig neteztem, emailt csekkoltam, stb.

Reggel 9-et ütött az óra, elkezdődött a munka. Részletekbe nem mennék bele, de nagyon élvezetes volt. Külön egyeztettem a nekem kitűzött feladat miatt egy indiai fószerrel, aki nagyon készségesen segített is, magyarul sokkal okosabb lettem, mit is kell csinálnom, mi a helyem a rendszerben. Utána ebéd, a tegnap már jól bevált egyedi, igényeimnek megfelelően elkészített szendvicset ettem (tonhalas). Majd újra munka... ez tartott kb negyed 6-ig, mondhatom nagyon produktívak voltunk. Ezután egy este közös vacsorára mentünk, a (brick house nevű helyre), kb tizenvalahányan. Összetétel, 3 brazil, 1 amerikai, a többiek mindenki indiai, kivéve én. (Az étterem mellett közvetlenül egy Hooters van, amit nem fogok kihagyni ígérem Nektek :))) I must see that :) ) Csini lányok dekoltázzsal és rövid farmernaciban szolgálnak fel, és végtelenül kedvesek. Csirkeszárnyak fogyasztása után kimentem elpattintani egy cigit. Szerencsére mások is nyomták, nem voltam egyedül ezzel a rossz szokásommal kinn a szaunamelegben. Megláttam az egyik asztalon amcsi marbi gold-ot (light), gondoltam egy kérdést megér, hogy akar-e cserélni, kipróbálni, milyen a magyar marlboro, én meg kíváncsi voltam, milyen az igazi amerikai marbi. Innen kezdődik az este igazából :))) Invitáltak, hogy üljek le, dumáljunk, kikérdeztek honnan jöttem, miért jöttem, stb stb, aztán egymásnak osztottuk az eszet. Nagyon rendes fickók voltak. Minden dokumentálva, megszokhattátok tőlem, képek linkje ugyanaz lesz mint a tegnapi, amint befejezem a blogot, felnyomom a képeket is, és a blog alján lesz a link újra.

Odajött egy csaj (felszolgáló), és rendeltem egy jeges teát szokásomhoz híven, a két pasi masszívan itvott, vodka-kólát azt hiszem. Mondtam a srácoknak, nem semmi ez a hölgy. A végén fotózkodásig fajult a helyzet, plusz még egy előre legyártott "Card"-ot is kaptam, amit tisztelettel dedikáltattam Ashley-vel. A fotózkodásról annyit, hogy Ashley mellémállt, a bal oldalra, mondtam cseréljünk helyet. Ekkor elindult megint valami téma, hogy hogynem arról, miért akartam, hogy cseréljünk helyet. Nem ismerték a szokást, így nagyon tetszett neki, mit jelent, ha egy nő a jobb vagy a bal oldalodon áll. (Remélem itthon mindenki vágja, hogy bal oldalon két dolgot sétáltatunk, vagy kutyát, vagy kurvát), minden más a jobb oldalon kell, hogy legyen. Szóval jött a sok téma egymás után, érdekes volt az egész helyzet, nagyon élveztem.

Később visszamentem a csapathoz,  majd már Renatóval mentem ki újra dohányozni a korábban megismert pasikhoz. Bemutattam Őket egymásnak és folytatódott a duma, most R-t kérdezgették, mit keres itt, meddig lesz itt, hogy tetszik neki Texas, stb stb... Majd kitértem a sok tea miatt egy kétpercesre, mire visszaértem a dohányzóhelyre, már a fél csapat kinn ült (a munkatársak), és majdnem mindenki kezében cigi volt (ugye uraim mit tesz a sör)... egyre fokozódott a hangulat. Majd egy idő után a családos emberek hazatipliztek, néhányan még maradtunk (a brazilok, és az indiai lead-ünk). Ekkor már nem benn foglaltunk helyet, hanem kinn, mert a cigi lett a központi kérdés, meg a sőr. Mindta a főnökünk, hogy egy sör, annyira maradjunk... Később derült csak ki 2 óra múlva, hogy az az egy sör tényleg egy sör, de mekkora!!! Na ez a nem mindegy ecsém. Ilyet még nem láttam soha (lehet másnak tök alap, de én nem iszom sört, nem ismerem ki magam ebben a businessben)... Fotó az albumban erről is. Szóval maradtunk néhány órácskát, egyre folyékonyabban ment mindenkinek az angol, főleg a sörösöknek, de én sem panaszkodom, kezdek belejönni :) Az ottmaradottakkal nagyon jót beszélgettem, mindenféle témát érintve a teljesség igény nélkül: vallás, házasság előtti szex, ha lehetőség lenne rá, kinn maradna-e az USA-ban, texasi fegyvertartás, ilyesmi... Mikor kezdett a fél csapatnak attól az egy sörtől keresztbefordulni a szeme, taxit hívtunk. Meg is jött kb 20 percen belül, hazahozott, most meg itt vagyok és verem a billentyűzetet. Azt hiszem ma semmilyen negatív dologról nem tudok beszámolni, minden raj volt... Jah, még valamit elfelejtettem... a brazilok rákattantak a night klubra, hogy ők mennek... mondtam ezt MOST kihagyom, mert blogot kell írnom, de a következőből semmiképpen se hagyjanak ki... Persze mire a hotelhez értünk, már mind ásítozott, szerintem nem lesz semmi. Majd holnap megtudakolom tőlük... Az ötlet egyébként onnan jött (most jutott eszembe), hogy a 2 amerikai fickó, akikkel megismerkedtem - tudjátok a vodka-kólás, amerikai marlborós pasik - ők mondták korábbi beszélgetés közben, hogy az este további részét night klubban forgák tölteni, és ha akarunk menjük. Biztos ami biztos, gyorsan rákerestek a BlackBerry-n, hogy hol van a közelben valami elfogadható cicibár... Én is biztosra mentem, lekaptam a screent, fene tudja megtartani fejben a sok címet... just in case... 

Kb ennyi volt az este, fél 6-tól kb 11-ig ebben a bárban voltunk, utána 22 dolcsiért taxi haza, és kész. Kezdek elfáradni a napi 4-5 óra alvástól, de megbeszéltük, hogy holnap nem megyünk korán, 8:30-kor indulunk, szóval lesz időm most kipihenni magam azt hiszem.

Oh még valami.... mindig eszembe jut egy kis extra, ne haragudjatok: a taxiban felmerült, mit fogunk csinálni hétvégén.. még nem végleges a terv, de elvileg bérelünk egy kocsit, és elmegyünk valamerre, talán Austin, de ez már nem tiszta, a lényeg, hogy hívtak, tehát nem leszek egyedül, akárhová is tervezik az utat.

(A lényeg, mindjárt összeválogatom a képeket, a link a régi)

Amire érdemes figyelni, összefoglalva:

- 1 sör mekkora - segítek asztal közepén nagy hosszú valami

- Ashleyvel a közös kép, plusz a dedikált Card

- az amerikai vodka-kóla-nightklub pasik

- vacsoráról egy fotó

.. lehet több is lesz, de kb ezek amiket fontosnak tartok

Üdv a messziségből:

Mr. Laszlo Gyorkos, akinek sok ruhája van és nem törte fel az új cipője a lábát

U.I.: Boldog névnapot minden Hubának! :)

Jó reggelt Feleim!

Újra itt vagyok. Kedvem a régi, minden fasza. Eldöntöttem, hogy ma pozitív dolgokat fogok írni, mert visszaolvassa rájöttem, hogy az előző beszámolóból akár úgy tűnhet, hogy nem érzem jól magam. CÁFOLOM: nagyon jól érzem magam, mind munka előtt, közben, és után is.

Tegnap mikor befejeztem (vagyis ma) a blogot, utána gyorsan lefeküdtem, mert éreztem magamban az erőt, hogy hiányzik. Előtte belőttem a telefon ébresztőjét, kalkulálva a reggeli cigikkel (szálanként 4-4,5 perc), reggeli, öltözködés. Miközben alszom, hallom a csörgést. Atyaég, már kelni kell? - villant át az agyamon, és aludtam tovább, mert rohadt fáradt voltam. kb 5 perc óra múlva megint csörög valami... gondoltam ha lúd, legyen kövér, mostmár mindegy alszom tovább, de ahogy a telefonhoz nyúltam, láttam hogy ez nem ébresztő, hanem hívás volt Mo-ról. Egyik ügyfél szeretett volna valamit kérdezni, nem sejtve hogy nem tartózkodom kis hazánkban, és a másik is hívás volt, Ő pedig az adminisztrációs kollegina a kontakt cégtől. Nagy megnyugvásomban visszaaludtam, és a rendes ébresztőre keltem fel 6 körül. Akkor megnéztem reggel a telefonom, a 2 hívás 2:05 am, és 2:10 am időpontban volt.. szóval visszagondolva nem meglepetés, hogy kivoltam mint a kutya, mikor kattogott a telefonom.

Reggel felkeltem, szokásos néhány szál cigi gyorsan eldurrantása után rohantam reggelizni. A kaja igazán raj, mintha Mo-on lennék. Bundáskenyér, rántotta, banán, 100%os almalé, (magadnak teríts asztalkát típusú).. szóval minden amire szükségem lehet 5 óra alvás után. Mielőtt lementem volna, rájöttem, hogy rosszul osztottam be az időmet (ezért rohantam reggelizni, nem pedig csak lementem), mivel nem kalkuláltam azzal, hogy a csini ingemet talán ki kellene vasalni. Nálam a vasalás kulcskérdés, emiatt (vagy mert béna vagyok, mindenki döntsön belátása szerint) újabb bug a mátrixban (bár "Déjà vu" érzésem nem volt). A zabálást gyorsra fogtam, valahol be kellett hozni a vasalással elvesztegetett időt, így sikerült 7:44-re befejeznem mindent. 7:45-re volt megbeszélve a találkozó Gáborral, akit már korábban említettem. Szóval BUG FIXED IN THE MATRIX :)))

Beértünk, megnéztem a facebookot, a leveleim, és nagy örömmel láttam, hogy sokan reagáltak. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a blogot... külön köszönet aki reagált is rá, jó volt látni, nem magamnak gépeltem be azt a rengeteg szót.

Leveleim között egy nagyon fontosat találtam, az alábbi tartalommal:

"Cc: Elveszett Poggyász Kereső Iroda

Subject: RE: Luggage tag

AZ UTAS POGGYÁSZÁT A MAI NAPON KELL HOGY MEGKAPJA, MERT MÁR MEGÉRKEZETT A CÉLÁLLOMÁSRA.

ÜDVÖZLETTEL:

 Xné, Y Z

Lost&Found Supervisor"

Most őszintén, kell ennél jobb hír? :) Végre valami történt. Szóval pazarul indul a reggelem, sok reakció, együttérző levelek, kommentek, likeolások ezerrel...:)

A mai workshop még jobb volt mint az előző napi, értelmes hozzászólásokkal vettem részt a beszélgetésekben, és a hangulatom is sokkal jobb volt, hogy nem a Zimbabwe pólóban lapulok, hanem egy GAP ingben feszítek, ez azért nem semmi - ami meg már valami ugye? :)...(elfelejtettem az előbb, hogy reggel mindenki azzal kezdte, hogy örülnek, hogy meglett a csomagom... a kis naívak :))) Majd felvilágosítottam Őket, hogy ez saját termés, nem hozott anyag, amit most látnak rajtam)

Munka után ebéd, a helyi kantinban jobbnál jobb kaják, de végülis olyat választottam, amiben biztos voltam. Szendvicsbárban kértem szendvicset... mily meglepő ugye? Az érdekessége az egésznek, hogy - egy kicsit a gasztronóm élvezőket is bevonjam az egyszerű szendvicsbizniszbe - Te mondod meg mit kérsz bele. Ki kellett választanom a kenyeret, szigorúan fehér lett, de az is barnább, mint otthon a rozskenyér, meglepetésemre kérdezett valamit a szendvicses néni, amire rávágtam, hogy persze, így került idegen anyag is a szendóba, azaz saláta (amit aki ismer, tudja, hogy még a mekiben is kihajigálom az ételből).  Plus kis ez kis az, uborka meg... hmm már nem is tudom micsoda okosságok... jah, mustár az tuti volt benne... és a tetejére meg egy adag tonhal kencefice... pástétom. Kérdezte, akarok e hozzá burgonyacsipszet, hát persze... majd még egy fél literes vagy x OZ-s űrtartalmű 100 %os meggylevet kértem. Őszintén mondom, régen ettem ilyen finomat. Pénztárnál Lynda a szokásos kérdését intézte hozzám (na nem azért mert 1 nap alatt megismert, hanem mert mindenknek ezt mondja): "How are you doing sweetie?" Ő is fekete, nagyon kedves, 50-es körüli nő lehet, közepesen nagy karika arany fülbevalóval....

***Most épp 10:22 pm az idő.... *!!! (majd kiderül később miért jegyeztem ezt meg)***

Ebéd után vissza a munkához. Folytatódott a megbeszélés, érdekes témák merültek fel, teljesen jó hangulatban telt. Csak hogy el tudjátok képzelni, azt tudom mondani, hogy nem az a szokványos business meeting, hanem mennek a poénok, egy fejlesztési fázis előtti átbeszélés igazából, magyarul a tervezési fázis lezárásának előkészítése.

6 előtt néhány perccel vége is lett a napnak, mindenki boldogan szállt be Gábor bérelt kocsijába, majd hazafelé kitaláltuk, hogy együtt vacsorázunk. A hotel parkolójában megálltunk, rákérdeztem a biztosnak vett csomagomra. Mit hoz a sors, nincs csomagom :))))))))))))))))))

Tök mindegy, nem vágott hanyatt a helyzet, ismerős a szitu, tiszta  GAP alsóm a fiókban vár, inget meg majd beszerzek kaja után, meg mostmár egy nadrágot is illene. (Reggel ugyanis kedves főnököm utalt túlélőpénzt, külön köszönet Neki) A CheeseCakeFactory felé vettük az irányt, Fish&Chips-t kértem (és kaptam is), felét se bírtam megenni. Itt kiderült, hogy az amerikaiak nem nagyon pazarolnak a kajával, tehát az a ciki, hogyha valamit meghagysz és nem viszed haza. Érdekes, mert otthon egyből suttyónak néznének, de itt ez máshogy van. Így becsomagolták nekem (plusz Mateus egyik szendvicsét is) és hazahoztam. Most ott figyel a hűtőben. Persze már most tudom, hogy az az étel a kukában fog kikötni, de nem akartam leégetni Magyarországot azzal, hogy pazarol, ezért hoztam el.. mindjárt készítek is róla képet, míg még friss a hűtőben.

Jól elment az idő, sokat beszélgettünk, nevettünk, poénkodtuk,  - a megszokott ötösfogat (Rodrigo, Mateus, Renato, Gábor és én). Többiek söröztek, és lerántottam egy liter ice teát a hal mellé, nehogy folyadék nélkül maradjon szegény.

Vacsinak vége, visszajöttünk a hotelhez (itt parkolt le Gábor, majd gyalog mentünk a CheeseCakeFactory-be). Összeszedtem a kis utazós pici hátizsákomat, és elindultam a szokásos esti beszerzőkörútra :) Persze már nem mentem be a Gucciba, meg D und G helyekre (akkor még naív voltam ebben a témában), egyből a GAP felé vettem az irányt. Ekkor már 8:50 pm volt, sietnem kellett, hogy tutira be tudjak szerezni magamnak holnapra valami öltözéket. Persze benéztem az ajtót, és egy másikon mentem be, el is tévedtem rendesen, de 9 előtt 2 perccel megpillantottam a GAP KIDS feliratot, onnan tudtam jó helyen járok. (Ne értsetek félre, nem a KIDS-ben vásárolok, csak egymás mellett van 3 GAP üzlet, korosztály szerinti kínálattal, és ez a legelső.. de én az GAP aggastány-ba mentem természetesem. Az eltévedés - gyors gyaloglás következményeként Tamás szavaival élve "vert a víz mint tavasszal a hóembert". Mindegy, sikeresen kiválasztottam egy nadrágot, persze a méretben nem volt sikeres a választásom, ezért megkértem egy gyönyörű kisasszonyt, segítsen nekem, melyet készségesen meg is tett. Gyorsan kiválasztottam álmaim nadrágját, majd kértem ehhez ajánljon egy inget is és jeleztem, hogy még zoknira is szükségem lenne. Ami érdekesség ebben a vásárlásban, hogy a kisasszony kérdezte, milyen ingre van szükségem, mire mondtam, nézze meg a nyakamnál a méret-jelzést, tegnap itt vettem ezt is... megnézte, és mondta, hogy máskor az árcédulát, ilyesmit nem árt leszedni a ruháról, ha már megvettem (FB-n fotó, hogy nem hazudok  :)))) szóval bennemaradt, nem is szúrta érdekes módon egész nap a hátam... Lezavartuk az egész ing nadrág, zokni dolgot percek alatt, mindenem megvan holnapra. Nagy örömmel távoztam, hazabaktattam 2 gyors cigi kíséretében, a víz persze megint elárasztott, fotóval FB-on igazolom is, ha befejeztem a Day #3-at. (nincs már sok hátra, ígérem) :)

Hazajöttem, előkészültem a blogírásra, azaz készítettem néhány fotót, amivel az egyes történéseket igazolni tudom, majd elkezdtem gépelni, és eddig jutottam. Normál esetben itt lenne vége a blognak, ha a ***-gal jelzett időpontban nem vennék észre valami furcsát az asztali telefonomon. Mégpedig azt, hogy villog valami, ami eddig nem villogott. Megnéztem mi az.... üzenetem van... használati utasítás tanulmányozása után megfejtettem, hogy a *66-tal tudom lehallgatni az üzenetem. Sebtiben tárcsázok, a recepció hagyott üzenetet (9:12 pm), hogy hívták a hotelt, hogy megvan a csomagom, és útban van... Na ezt vettem észre a ***-gal jelzett időben... Amikor hívtak, kb akkor fizettem a GAP-ben... na de most meg is nézem a blokkon, ha összevágnak az időpontok, az érdekes lesz :))) pill.. mindjárt jövök, megyek a blokkért!!!! 9:17:58 PM... nem is sokat tévedtem... Szóval most befejezem a blogot, és megnézem, mi a helyzet a ruháimmal. Visszatérve pedig összeválogatom a bizonyítékokat, és mennek fel a képek a FB-ra.

Képeket itt találtok, KLIKK!!!

Kellemes napot Nektek.

MR. Laszlo Gyorkos,

akinek annyi ruhája van valószínüleg, hogy nem fogja bírni hazavinni...főleg anélkül nem, hogy ne lenne túlsúlyos a csomagja, feltéve, hogy tényleg megvan a csomagom és minden benne is van amit feladtam Ferihegy 2A-n.

Hol is kezdjem. Azt hiszem hogy rosszul kezdem, mert a Day #1 kimaradt... Nem is terveztem, hogy blogot írok, de annyi minden történt hírtelen, hogy inkább egy helyen leírom, aztán akit érdekel elolvassa, akit nem, annak viszlát :)

A nyelvezetről annyit, hogy olyan amilyen, mindig az aktuális kedélyállapotomhoz igazítom.

Na akkor kezdeném is azzal, hogy néhány szóban összefoglalom, hogy is kerültem ide. Egy cégnél kezdtem el dolgozni, és egy workshopra invitáltak Houstonba 2 hétre, aminek nagyon örültem, mivel nem voltam még az Egyesült Államokban soha, kíváncsi voltam, az amerikai álom tényleg az, amit a "Félelem és reszketés Las Vegasban" című filmben láttam?! Hogy ilyen-e, azt mindenki döntse el magának, erről nem nyilatkozom, hozzáteszem nekem nagyon tetszik.

Indulás - utazás - érkezés (Day #1):

Amit érdemes tudni, hogy Business classra (BC) volt jegyem. Nem azért mert annyi pénzem van, hanem mert a cég oly kedves, hogy figyel munkásaira, és ez jár. Sohasem utaztam ilyen "ekszluszív" helyen, ahogy Brünó mondaná, nem tudtam mi vár rám.

Jó kisfiú létemre kiérkezvén a reptérre (Köszi Ré-Ka a hajnali fuvart), 2 kilóért nylonba becsomagoltattam a feladandó poggyászom, majd beálltam a BC check in sorba. Előttem senki, utánam senki, tisztára fontosnak éreztem magam, miközben az economysok ölni tudtak egy egy jobb sorért, ahol nem 60, csak 59 ember várt a becsekkolásra. Majd hamar ráfagyott a mosoly az arcomra, mikor a becsomagolt poggyászomról kiderült, hogy 26,3 kg, és a határ 23 kg. (3 csomag adható fel, plusz információkét megjegyzem, nekem csak ez az egy volt, amit fel szerettem volna adni a gépre.) Döntési helyzetbe kerültem, amihez nem vagyok szokva, "valahogy csak sikerül a végén minden" elvet követem (kivéve a  pókert:). Döntési lehetőségeim a következők voltak:

1. fizetek potom 30ezret a 3,3 kg plusz súlyért (vagyis tömegért),

2. kiveszek 3 kilót a bőröndből, és átpakolom a kézipoggyászaimba (majd később visszatérek, hogy itt ejtettem az első fatális hibát, ami bugot okozott a matrixban, és most annak iszom a levét!!!)

A 2-es opció mellett döntöttem. Mi is történt? Leszaggattam a fóliát (2k ablakon való kidobása), és szemre megpróbáltam 3 kilónyi cuccot a kézipoggyászaimba belepakolni... Először elkezdtem a parfümöt, cipőspray-t, fogkrémet átpakolni, összegezve a termékeken feltüntetett tömegegységeket és ha elérem azt a vízionált célállapotot, melyben a poggyászom 23 kiló, akkor megállok a hajtásban. Már majdnem megvolt minden, mikor eszembe jutott, hogy mekkora ökör vagyok, ezt tuti ki fogják baszni a kézipoggyászokból, mivel mind folyadéknak minősül kb, és azt meg ugye tilos a gépre vinni. (hozzáteszem nem azért van ez, hogy ne robbants a gépen, hanem mert míg vársz a beszállásra, tuti kurvára megszomjazol, és 700 HUF /fél liter áron tudsz magadnak üdítőt venni check in után) Mondanom sem kell, hogy eme hirtelen jött megvilágosodás után visszapakoltam minden folyadékot, zselatint, TNT-nek tűnő pasztát a poggyászba, és elkezdtem más termékek felé orientálódni: a teljesség igénye nélkül: egér laptophoz, töltők (2 laptop volt - van nálam), egyik business use, a másik personal use. Amin viszont majdnem lehidaltam, hogy éreztem az még nem elég amit eddig átpakoltam. Ekkor jött a fenomenális ötlet, van egy pár cipőm - amit az utazás előtt vettem drága pénzért (meg bőröndöt is) -amire annyira akartam vigyázni, hogy vettem bele sámfát. Na gondoltam ha mág azt átpakolom, akkor tuti megvagyok, végre beengednek. Odamegyek a BC Check In-hez (újrafóliázással már nem foglalkoztam, újabb 2 kilóért), rábasztam a mérlegre a cuccot (a víz már vert rendesen), lássuk mit mutat a mázsa: 24,1 kg. Vérnyomás 220/180 kb, erre megszólal a nőci, nem gond, beírja, hogy 23, és minden oké lesz. Nem tudtam, hogy lerúgjam, vagy örüljek, hogy végre 50 méterrel közelebb juthatok az USA-hoz. Szívem szerint az egyest választottam volna, lelkemben már nem is él a tisztelt hölgy, de a gyakorlatban mosolyogtam egyet, és megköszöntem kedvességét. Magam azzal nyugtattam, mivel a poggyász biztonsági-fólia-bevonat nélkül maradt, nagyobb az esélye, hogy kiszednek belőle valamit, és akkor a biztosítással még jól jövök ki az egészből - a kis naív :)

Gépbe beszállás következett, miután vettem egy normál méretű szendvicset és egy fél literes iceteát 2100-ért (alulról becsült, emlékezet segítségével felszínre hozott körülbelüli összeg). Ferihegyről kb 2 óra alatt Amszterdamba érkeztem, ahol át kellett szállnom egy igazi repülőre, egy Boing 747-esre. Sikerült sebtiben találnom egy dohányzó helyet, ahol gyorsan elvágtam 2 cigit a nagy út előtt. A Malév járatról történő leszállás és a KLM gépre történő felszállás is érdekes volt. Komolyan mondom, 3 különböző helyen mogyoróztak meg, mármint 3 alkalommal, nem pedig 3 különböző testrészemen keresték a mogyikat :))). Kis kitérő, csak aki esetleg nem tudná: A Malév valami nemzetközi biztonsági vizsgálaton megbukott, ami azt eredményezte, hogy egy lapra sorolják a magyarokat a koszos román cigányokkal. Minden egyes mogyizás alkalmával táskából 2 laptop elő, öv, óra, baseball sapka levesz, majd átvilágít. Csoda hogy még működnek laptopok.

Felszállás a 747-esre simán ment, ablak mellé kértem magam az emeletre a pazar kilátás reményében. Elindultunk. A felszállás sima volt, minden a terv szerint, legalábbis nekem úgy tűnt. Mivel még BC-n sohasem utaztam, itt leírnám milyen itt a hely. Ismertek, engem nagyon húz a gravitáció, ezért nem nőttem valami nagyra, de aki mellettem ült az sem tudta a lábával megérinteni az előtte ülő szék támláját. Kis ismerkedős duma után elkezdtem felfedezni a fotelt. Jónéhány gombbal lehet vezérelni a széket, minden apró porcikája elektromotorokkal mozgatható a legpazarabb élmény elérése érdekében. Plusz még van egy masszázs gombocska is, és hihetetlen, de működött is. Maszírozott is a szék ha kellett ha nem, egész úton :) Reggeli, majd jött ebéd, majd vacsiszerűség is idővel. Menüről lehet választani, elég extrém kaják vannak, annyira extrémek, hogy az alapján választottam, hogy egyetlen ismerős szót sikerült elkapnom, azt hogy chicken, így azt kértem... meglepetésemre kurvára nem azt hozták, de így visszagondolva én voltam a bűnös, valamit elkezdtem kérdezgetni a többiről, hátha elcsípek még egy ismerős szót, aminek az eredménye rizs + marha lett a csirkémből... Aki ismer tudja, hogy a marha nálam a hitvány kaják közé sorolandó, valahogy nem nekem találták ki, de nem volt mit tenni, belelefetyeltem és természetesen nem ízlett. Na bumm, gondoltam több is veszett Mohácsnál. Kajákról azt hiszem ennyit érdemes szólnom. Aki nem válogatós, annak nagyon bejött volna a kaja, aki meg boros, annak végképp, mert elég jó borokat szolgáltak fel... legalábbis az üvegek címkéjéről ezt feltételezem.. nem értek hozzá.

Kb félúton megbökött a mellettem lévő úriember (látta, hogy minden bárányfelhőt fotózok), hogy ha már valami érdekeset akarok fotózni, itt a lehetőség, látszik Grönland déli partja. Nem lettek valami fasza képek, de kivehető, hogy nem a hortobágyi délibábot kaptam le :)

Időben megérkeztünk Houstonba, itteni idő szerint du 2-kor. (Beszarás: nem fogjátok elhinni, de kimentem a folyosó-erkélyre egy szál gatyában, lecsekkolni, hogy hogy szárad az egyetlen pár zoknim, erre mikor csapódik az ajtó, meghűlt bennem a vér, mert rájöttem, hogy a kártyát, amivel az ajtó nyílik, bennhagytam... grrrrrrrrrrr... Valakinek a parkolóban lekiabáltam, hogy szóljon a recepción, hogy egy balfasz kizárta magát a 8131-es "lakosztályban"....na mindegy, benn vagyok újra)

Hol is tartottam... jah, leszállt a gép, nagy meglepetésemre minden ellenőrzésen túljutottam, (mind a 10 ujjamról lenyomatot vettek, fotót készítettek, beutazási engedély vizsgálat, hol szálltam meg, meddig maradok), elhangzott a bűvös mondat: "Welcome to the United States, Sir"... ekkor már csak a 24,1 kg-nyi fogpaszta ruha kombómat kellett megvárnom. Vártam is türelemmel, majd amikor már csak én maradtam, és megállt a szállítószalag is, akkor villant át az agyamon, hogy talán valami nem stimmel... hát persze... Na jó, hazudtam... egy állampolgár is ott állt egyenruhában, és megkérdezte, én vagyok-e Mr. Gyorkos... hazudni nem mertem, így töredelmesen bevallottam, hogy That's me... Majd közölte, hogy a csomagom ne keressem, mert nem utazott egy gépen velem, és holnapra kiszállítják az általam megadott címre. Gondoltam nem gond, 1 napot még ráhúzok, nem lesz semmi gáz, ugyanabban a ruhában elvagyok, max ciki lesz egy pólóban megjelenni a workshop első napján (ZIMBABWE felirattal) a sok inges, kiöltözött úriember között. (Nem is volt ciki, mindenki megértő volt, mondták semmi gond.) Kilépve a reptérről tudtam meg, mi az a meleg. 40 fok kb, és 90%os páratartalom... durva, főleg, hogy nem bírom a meleget.

A vasárnapi nap délutáni része azzal telt el, hogy elmentünk egy elekrtonikai boltba az itteni magyar sráccal, vagy mondhatni úriemberrel. Egy nagyon pozitív kisugárzású vidám fiatalemberről van szó, nevezzük Gábornak. (Ő jött ki elém a reptérre is, és reggelente értemjön, majd bevisz a Campus-nak nevezett épületegyüttesbe, ahol folyik a megfeszített munka.) Este a hotel medencéje mellett bepótoltam az elmaradt dohányzásokat, miközben nagyon jót beszélgettünk. Később mosás, és alvás, néhány email után. Amit elfelejtettem említeni, de ide tartozik, hogy elkérték a bankkártyámat annak ellenére, hogy elvileg előre ki van fizetve a szállás. Hát ha nekik ez kell, legyen. Odaadtam, majd 1-2 órán belül 2 tranzakció is pittyegett a telefonomom, egyszer 50, majd a következő pillanatban még 90 dolcsi hopp.... Azóta is keresik az okát a recepción, mi lehet a gond, meg állítják, hogy ez csak "make sure" zárolás, stb stb.. de ez engem nem érdekel, se csomagom, és lassan se pénzem :)... még jó, hogy van munkám :))

A workshop: tök jó volt, azt hittem kevesebbet fogok érteni, de sima volt minden. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem az indiaiakkal lesz a probléma megértés terén, hanem az amcsikkal. Olyan gyorsan hadarnak, hogy csak pislogok... majd megszokom, azt mondták a többiek. Ebédre meghívott a Boss mindenkit. Kérdezték indulás előtt, hogy hová szeretnék menni, mert én vagyok a csapatban a legújabb... mondtam nekem mindegy, nehogy az elején kinézzenek, bár bíztam benne, hogy a 2 indiai kollégai miatt csak nem egy steak houseba megyünk. Igazam is lett, nem oda mentünk. Mexikóiba!!!! Juhéééé... azt sem szeretem :)))) Na mostmár mindegy, gondoltam, chicken biztosan lesz. Képzeljétek volt is, és azt is kaptam. Nem is akartam elhinni, hogy ilyen van.

Munka vége, nagy örömmel tartunk hazafelé a kollégákkal, Gábor volt a Transporter, egy Chevrolet 2.2es Cobalt típusú személyautóval. Rengeteg autópályasáv, tömör sorok, és baszott nagy kocsik. Mi 5-en abban a kocsiban (Gábor, Mateus, Renato, Rodrigo és én) úgy néztünk ki, mintha Budapesten egy Suzuki Alto-val mennénk... Irdatlan dögök az autópályán. Amit még érdemes megjegyezni, hogy úton-útfélen hatalmas otthagyott félabroncsok vannak, ugyanis mint megtudtam, a meleg miatt hamar eldurrannak itt a kerekek, és nem nagyon takarítják ezeket el az útból. Le is fotóztam egy hatalmas pickupot, 3 kerékkel hazafelé jövet.

Megérkeztem a hotelbe, nagy örömmel caplatok a recepcióhoz, hogy mi újság a csomagommal, hol vehetem át, mire a válasz, hogy nincs semmilyen csomagom. Szerintem észrevették, hogy valami elpattant bennem, mert a púlt alól előrántott egy 2 decis kiszerelésű hűtött ásványvizet, hátha ez segít... és tudjátok mit, segített. Mondtam, hogy Thank you, és hogy majd száljanak, ha megjött... hihetetlen, de ez tényleg működik :))))

Előző napi mosási procedúra gyorsan átvillant az agyamon, és leültem a gép elé, hogy a kontakt cégnek jelezzem a történteket, ugyanis mikor mentem a csomagomért a recepcióra, akkor szóltak, hogy valahogy kutassam fel aki foglalta és elvileg kifizette nekem a szállást, mert a kártyával valami gond van, és beszélni akarnak vele. Én nem tudom ki intézte, így csak a kontaktomhoz tudtam fordulni. Leírtam kicsit tömörebben a történteket, majd elküldtem a mailt. Néhány perc múlva válasz (furcsa is volt, mert Magyarországon hajnal volt még akkor, nem hiszem ennyire rajta van a munkán), persze a levél tartalma megadta a kérdésemre a választ: Automata out of office mail volt, melyben az állt, hogy szabadságra ment az illető, aug 28-ig (én 27-én indulok haza), de sürgős esetben xy@z.com címen keressem yx nevű kollégáját. Nem para, nyomom a forwardot, amire megint gyors válasz érkezik:

"2010.08.16 és 2008.08.19 között szabadságon vagyok. Leveleimet leközelebb 2010.08.23-án olvasom.

Between 16/08/2010 and 19/08/2010 I'll be on holiday. I'll read my emails on 23rd of August.

Köszönettel/Kind regards,"

 - Na ennek fele se tréfa, mi legyen?! Minden kötél szakad, jöhet az adminisztrációs, egyébként nagyon kedves kollegina ötletem, majd Ő segít biztosan. Újabb forward, ami ugye már egy eredeti levél forwardjának a forwardja :)))) Gyors válasz újra:

"Augusztus 17-ig  szabadságon vagyok."

Innen nincs tovább, legalábbis ez a szál itt megállt. Gyorsan összeszedtem magam, és elindultam vacsizni a nem messze lévő The Galleria nevű, Westend szerű shopping centerbe. Csirkés szendó volt a vacsi...

Ezután rájöttem, hogy az alsómat kifordítani már azért mégsem kellene, veszek egyet. GAP "szaküzlet" 12,8 USD/ darab... de ha 2-t veszek, akkor már csak 20 dolcsi (Ha erre jártok, ne felejtsétek el, hogy nem minden arany ami fénylik! A 20 dolcsi nettó, de ez sehol sincs kiírva KOMOLYAN!!! Egyszerűen kivágtam az asztalra a 20 dolcsit, és kiderült, hogy ez nem elég, mert 8% adó van mindenen, így 21,6 lett a 20ból, ha jól emlékszem. )...Megörültem, mint Jancsi Juliskának, hogy végre tiszta cucc lesz rajtam.  Olyannyira megörültem, hogy elfelejtettem zoknit venni... az szárad most kinn (a kurva nagy páratartalom mellett)... plusz félúton mikor már hazafelé tartottam, rájöttem, hogy Zimbabwe-s pólóm is durva, önmagában is, nem hogy 3. napja lesz rajtam egy business meetingen, így visszafordultam inget venni. Bementem megint a The Galleria-ba. Az első olyan helyen, ahol ingeket láttam bementem, majd egy nagyon aranyos fekete hölgy megkérdezte miben segíthet. Lemérte a nyakam, meg a kezeim hosszát, és megmondta hogy 16/33-as ing kell nekem, és megjegyezte, hogy milyen fasza a pólóm, hogy az egyik barátja Zimbabwe-i, és hogy ölni tudna ezért a pólóért, de elszomorítottam, hogy ez a mindenem, (szó szerint), ne akarja, hogy odaajándékozzam Neki, mert akkor valószínüleg börtönbe kerülök illegális meztelenkedésért. Innen egyenes út a boldogság (gondoltam), méret megvan, jöhetnek az ingek... Hát hogy is fogalmazzak.... 200 dollárt egyetlen ingért nem akartam kifizetni, így elsomfordáltam, hogy mégis jó lesz nekem az a Zimbabwés póló még 3. napra (holnap ugye már tutira itt lesz az összes cuccom :)))))))))))))))))))

Visszamentem a GAP-be, ha már a gatya olyan "olcsó", biztos valami atom inget is adnak nekem semmi pénzért... Vettem is egyet, 44,8-ért.....(+8% TAX ugye)!!! Mikor a pénztáros rámnézett, megkérdezte,  hogy nem én vettem az előbb 2 gatyát? :)))) Micsoda memória :)))

Na itt tartok a Day #2-n.. valójában fél egy van, de eddig még nem történt semmi érdekes a Day #3-n, így abba is hagyom. Bocsi ha kicsit hosszúra sikeredett, de 2 nap alatt azért történnek a dolgok itt Amerikában :))))

Jó munkát mindenkinek, szép napot, vagyis jó reggelt otthoniak.

Üdvözlettel:

MR. Laszlo Gyorkos (aki jelenleg egy GAP alsógatyában feszít)