Lacosz in the USA

 Tudjátok, Isten is megpihent a 7. napon... majd este leírom élményeimet mind a tegnapról, mind a mai napról... ha lesz... De úgy tűnik a brazil urak még nem keltek fel....

Naszóvaltehátakkor: Day #7 (szombat):

Nem könnyű megmondom őszintén a tegnapra visszaemlékezni a maga teljességében, így lehet sokaknak kedvezek, hogy a megszokottól eltérően nem lesz olyan részletes... de lehet ez sem igaz, egyes részek nagyon, a többiek kevésbé lesznek kidolgozva, whatever...

Visszagondolva még szerencse, hogy előző nap 2-kor el kellett jönnünk az Ei8ht Clubból, mert nehéz lett volna az egész napot a maga sok és sokkoló (pozitívan értendő) élményével együtt kibírni, hogy a melegről ne is beszéljek... A képek között is láthatjátok hogy nem viccel a Nap (klikk ide aki nem látta, egyébként a kép a NASA központ parkolójában készült). És ez a 105 fahrenheit nem is a legmagasabb, amit láttam, csak elfelejtettem lefotózni, az a 108 volt (mármint nem feszültség, hanem hőmérséklet), ami Celsiusban picivel 42 fölött van. Szóval nem kismiska, legalábbis nekem durva. Megjegyzem egyre kevésbé izzadok, egy cigi elszívása max 15-20 deka fogyással jár kb :) ... Verem is a cigit ha kell ha nem :)))

Nos, kis késéssel el is indultunk.. gyenge fél óra, nem para. Ahogy a kollégák mondják: "Brazilians are always late" :) A GPS-t belőttük a NASA irányába, és már mentünk is. Az autópálya mellett tömérdek mennyiségű bevásárlóközpontot (az IKEA-s képet is ott lőttem) és vagy 30 nagykőrösi úti autópiachoz hasonlító autóvásárlási lehetőséget kínálő hely mellett haladtunk el, 2 fő különbséggel:

1. az kínált autók mérete kb 2-3 szorosa az otthon megszokottaknak

2. a hengerek száma és űrtartalma is a végtelenhez konvergál.

Megérkeztünk úticélunkhoz, a szívem vert, mintha 10 km-t futottam volna (tudom hogy nem sok, de 3-at sem bírok lefutni szerintem). Megvettük a jegyeket, kb 20 dollár egyenként, majd kinyittatták a táskámat, és már benn is voltunk. A látvány nem várt volt. Inkább hasonlított egy szórakoztató központhoz sok asztronautaruhával, mint arra, amire én gondoltam. Végülis a kölyköknek is kell valami.... na de ennyi? :) Még jó, hogy én sem nőttem fel teljesen, így elvegyülhettem a gyerekek között. Megérkezés után 10 perccel már fejjel lefelé bicikliztem. Utána megnéztük a benti látványosságokat, miniatűr cuccok, használt asztronautaruhák kiállítva (kimoshatták volna előtte, némelyik égően piszkos volt), majd ettünk. A változatosság kedvéért bevertem 2 szelet pizzát. Utána megtudtuk, hogy lehet 2féle "túrára" jelentkezni, kékre meg pirosra. A kék túrán az irányítóközpontot, meg mindenféle háttéroldali cuccot lehetett megnézni, a piroson pedig egy training központot, plusz egy baszott nagy rakétát, eredetit!!! Nem is volt kérdés, hogy melyiket nézzük meg (megjegyzem, ha sok idő van, akkor mindkettőt meg lehet nézni, benne van a belépőben), választottam is, mint Neo a Mátrixban, természetesen a pirosat. Amire figyeljünk, ha ott vagyunk, hogy igaz hogy ingyenes a túra, de a kiskocsik befogadóképessége kb 100-130 fő lehet, és sorba kell állni, mégpedig nem benn a légkondis részben, hanem egy igazi Southparkos sorbanállás szimulátorban, a 40 fokban és legalább 45 percig tart míg sorra kerülünk (na mostmár értitek, a kék túrát a piros után miért nem választottuk.) Kis utazás, kiskocsin, 40 fokban, árnyékban, majd egyszer csak megáll a "TRAM" és betessékelnek egy légkondis helyre, mondanom sem kell, megváltás volt. Benn egy üvegfallal ellátott hangár felső emeletéről nézhettük végig a különböző űrcuccokat, régi kimunstrált orosz űrkapszulát, stb stb, képek között megtaláljátok. Ami itt lenyűgöző volt, az az űrrepülőgép. Mindig tudtam, hogy nagy, na de ekkora? Erről álmodni sem lehet, mert nem fér bele, de komolyan!!!  Miután kezdtük élvezni a benti 20-22 fokos légkondit és a fenomenális érdekességeket, vége is lett a túra első fedél alatti részének. Újra ki, 40 fok, víz újra lever, indul a csühös. Néhány útközbeni kép, majd megérkeztünk egy nagy hangárhoz. Ebben volt ám a valami. Ahogy Civis barátom is említette 1-2 hete, nem fér bele egy képbe, igaza is lett. Egy hordozórakéta lefektetve, 3 részben tálalva, hogy láthassuk mely részek válnak le egymás után, kilövéskor. Atyaég, hihetetlen... komolyan, ez az a rész amiről órákig tudnék írni. Fantasztikus, monumentális, magyarul bazi nagy. Az először leváló rész hatalmas, a második nagyon nagy, a harmadik kicsit nagy, de a nagynál azért nagyobb.. és még a végén ott volt egy visszatérő kapszula is, plusz még egy kis csimpi, hogy áramvonalas legyen (mindenről van kép). Komolyan, nem is akarok erre több időt szánni, mert más úgysem hiszem, hogy megérti, miért ilyen fantasztikus nekem ez az élmény, és nem is érdekli ilyen részletesen, a másik meg, hogy félek a NASA beperel, hogy ha túl részletesen leírnom, ki fog elmenni oda és befizetni 20 dolcsit, ha többet írok le, mint amennyit látni lehet a helyszínen. Kifelé csecsebecse vásárlás, majd irány tovább.

Utunkat a part felé vettük, mentünk kb egy órát, megálltunk egy helyen, majd indultunk tovább. Igazából azért álltunk meg ott (kb semmi sem volt ott), csak megpillantottam egy Jetskit a pocsolyában és meg akartam tudni, hogy az egy bérlőhely-e vagy magánmegmozdulás?! Sajnos az utóbbi, így enyhe nyálcsorgatás után továbbmentünk. Persze az én nyálam csorgott, a többiek csak együttéreztek velem. Utána megálltunk egy kis parti vendéglőnél, (Topwater Grill)... Mivel az elmúlt órákban a meleg miatt is meg a látvány miatt is eláztam, így én hirtelem megittam 3 narancslevet (1,5 L kb), a többiek beérték 1-1 sörrel fejenként. Egyetlen érdekesség a hellyel kapcsolatban, hogy benn is lehetett cigizni, minden dohányosnak ajánlom, aki errejár!!!! Fizetés után tovahajtottunk, KEMAH City felé vettük az irányt. A többiek ötlete volt, kinézték, hogy az jó hely, mert lehet gyalogolni, nem kell kocsi az élményhez. Mikor megérkeztünk, megpillantottam valami ismerőset....egy fából tákolt hullámvasutat. Rájöttem azért ismerem, mert USA-ba indulás előtt egy fél napot kb azzal töltöttem el, hogy keressek Houstonban egy vidámparkot. Találtam is egy nekem illőt, egy probléma volt vele, hogy 2005-ben bezárták, így már le is tettem arról, hogy meglesz a pipa, mikor találtam egy másikat, KEMAH Amusement park... de akkor nem gondoltam volna, hogy itt leszek. Azt hittem Houstonon kívülre nem fogok eljutni... Na mindegy. Nagyon megörültem, hogy 2 pipa meglesz a 4-ből...(4 fontos dolgot tűztem ki célul indulás előtt: NASA látogatás, hullámvasút, Texas Hold'em játszása élőben Texasban, és egy HOOTERS szemrevételezése belülről.)

Sétálgattunk, megnéztük a szuvenyíreket, készítettem néhány videót, majd beültünk valami rákos helyre. Mondanom sem kell, hogy a limonádén és egy cseresznyés icee-n kívül nem vágytam másra. A többiek ettek valami undorítót előételnek, aztán rendeltek valami még visszataszítóbbat, majd megteltek. VÉGRE!!! Irány a vidámpark jegypénztár. Közben besötétedett, mégjobb volt a feeling, mint gondoltam. A jegypénztárnál soha nem látott ingyen kipróbálható sorbanállás szimulátor következett, amire ha fizetnének se tudnának rávenni, úgyhogy a pipát elszalasztottam :((( Na de sebaj, mint hallottam, lesz még lehetőségem rá (nem tudom írtam-e korábban, ha igen akkor bocsi), mivel elvileg még 3 ilyen workshopot terveznek. Talán novemberben, meg januárban, meg... nem tudom, mindegy... szóval ha minden jól megy, akkor nem utoljára vagyok itt.

Mivel a sok undorító cucchoz sok sört is magukhoz vettek brazil barátaim a rákbárban, így én voltam az ügyeletes sofőr. Hazafelé normális tempóban mentünk (gyerekek, itt senki sem száguld, idegesítő). A visszaúton olyat láttunk, amit előtte nem... Azóta sem jöttünk rá, hogy azért mert odafelé nem figyeltünk, vagy mert másfelé jöttünk, mint hazafelé... a lényeg, hogy egymást érték az olajfinomítók. Mivel sötét volt, iszonyatos fénypompában tündököltek.. kb úgy kell elképzelni, mint Százhalombattán a finomítót éjszaka, annyi különbséggel, hogy 10-15 mérföldön keresztül, kb párszáz méterre az autópályától. Nagyon szép fényjáték volt, egy probléma, hogy nem tudtam egyetlen képet sem csinálni 2 okból: az egyik, mert a kocsi csomagtartójába tettem a kamerát a másik meg hogy én vezettem. Majd legközelebb... Hozzáteszem, soha ne tegyétek a csomagtartóba a kamerát, és nem csak az olajfinomító miatt, hanem mert.... - más érdekesség nem is volt már útközben, kivéve - mikor a Westheimer Road-ra érkeztük, kb 500 méterre a célállomásunktól, az egyik brazil azt mondja a piros lámpánál sasoljon mindenki balra... Még szerencse hogy piros volt a lámpa, mert ezt nem lehetett kihagyni... Az egyik kocsi napfénytetején ült egy csaj, totál félmeztelenül integetett mindenkinek. Na ilyet még nem láttam - mármint félmeztelen csajt igen, csak nem közúton :) - (az utat úgy képzeljétek el forgalom szempontjából, mint a Nyugati teret péntek - szombaton 9-11 között, szóval nem csak mi láttuk az attrakciót). NA EZÉRT NE TEGYÉTEK HÁTRA A KAMERÁT SOHA! NEVER EVER!!!! Akkor átvillant az agyamon, hogy ezt a sztorit hiába blogolom majd, senki sem fog nekem hinni. De másnap reggel kiderült, mikor indultunk az outletbe, hogy a brazil kolléga az Iphone-jával próbált egy képet készíteni, hát sokat nem látni rajta, mert közben zöld lett a piros lámpából, de azért annyi kivenető, hogy valaki kinn lóg a kocsi tetjén.... És már át is kanyarodtam a

Day #8(ra)(vasárnap):

Reggeli kimaradt, mert gyorsan kibuktam előző este a sok élmény után. Elmentem a srácokért, szokásos fél óra késés, majd előkerültek. A 3-ból 2 karikás szemekkel jelent meg. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de aztán kiderült, hogy jobban vannak, mint eddig:)))). Megtudtam, hogy még este lementek a medencéhez, ahol 6 csaj partyzott és elkezdtek ismerkedni... Valami diplomaosztóféleség lehetett, összekötve leánybúcsúval (már megtörtént az esküvő Vegasban előző héten, mint megtudták). Érdekes sztorit meséltek, részletekbe nem megyek bele, igazából megint bosszankodtam, hogy miből maradtam ki amiatt, mert nem egy hotelbe pakoltak minket. Ami érdekelt, hogy sikerült e valami az este nekik, ha már hajnal 5ig buliztak... Annyit mondott a kolléga, hogy majdnem, de a hölgy "vegetáriánus" volt. Ezt a kifejezést még nem hallottam, remélem leesik mindenkinek :))). 1 óra volt az út kb az outletbe. Irtó meleg, és nem Westend típusú hely, hanem minden üzlet sétáló utcafrontra nyílik, tehát 20 és a 40 fok között ingázol 10 percenként...ki-be-ki-be. Sokmindent nincs mesélni, rengeteg bolt, lehet 5 dolcsiért kupont venni, amivel egy csomó boltban 10-20 % kedvezményt kapsz... nem értem mi benne a business, de gondolom ők tudják... én vettem (lehet, hogy ez a business???) ... Sokmindenre nem költöttem, mert mint korábban említettem, a csomagom így is túlsúlyos és lehet itt a nagy szabályok között élő amerikaiak nem lesznek "olyan rendesek", hogy 23 kilóhelyett felengedik a 24,1 kg-os csomagom, főleg, hogy az első néhány nap már be kellett szereznem néhány ruhát. Így egy ing, egy rövidgatya, meg egy felső, ami jó lesz a szeptemberben, ha elkezdek valamit sportolni. Tényleg olcsóak a cuccok, plusz a vége még egy napszemüveg lett, mert a szemem egy hét után már kezdett kifolyni a napsütéstől. Kb árak: egy short plusz egy fasza kis rövidujjú ing mindenféle engedménnyel 44 dolcsi lett (quicksilver), a sportfelső 19, a napszemüveg vászontokkal 27. A szemüveg olyan Thomas Magnumos, tükörszerű cucc, inkognítós sasolásra itthon teljesen alkalmas lesz, itt meg életet ment Houstonban.

Képet talán egyet vagy kettőt készítettem, majd holnap felrakom, most már nincs kedvem, csak befejezni ezt a litániát.

Hazaérkeztünk, kimentem végre lecsekkolni a medencét, napoztam egy kicsit az új szemüvegem kíséretében, vigyázva arra, hogy ne égjen az arcomra a keret... aztán zuhany, 2 rész a Jim szerint a világból, utána kimentem kajálni, fini oldalast ettem, aztán haza, 1 cigi elver, és blogolás ezerrel.

Na jóéjt, vagyis jóreggelt, ha jól látom, otthon fél 6 elmúlt.

Mr. Laszlo Gyorkos (aki holnaptól ismét jó munkásember)

U.I.: Ildának (Nemlajos) megszületett második kisbabája (Tóth Bercel, 4020 g, 55 cm), így innen is jó egészséget a babának. Ilda: Nem kéne már egy kisjány is a családba? :)

U.I.: Zsuska: bocsánat, megint nem olyan rövid lett, mint gondoltam!